
Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?
2005-ben, 7 évesen fogtam először kosárlabdát edzés keretein belül Érsek István tanítványaként, ekkor indult el a karrierem. Körmenden születtem és ott nőttem fel, így a hatásokat nem szükséges szerintem megmagyarázni, a vasi kisváros él-hal a kosárlabdáért, és ez gyerekként engem is magával ragadt. Illetve nagyjából ekkor kezdtem el úszni is versenyszerűen, édesapám hatására.
Kinek köszönheted a jelenlegi sikereidet a leginkább?
Képtelenség egy nevet kiemelni, leginkább a családomat, akik mindig mellettem álltak és támogattak a döntéseimben, valamint az összes volt edzőmet említeném Magyarországról, hiszen mindegyikük jobb játékossá formált. Amerikát tekintve Noel Emenhiser vezetőedzőnek és Adam Kerfoot másodedzőnek köszönhetek mindent, ők szavaztak bizalmat nekem a világ másik feléről, és rengeteget segítettek mindenben az első naptól kezdve. Természetesen ez az egész edzői stábról elmondható. Külön köszönöm a StudyNSport csapatának a profi munkát, és a segítséget, hogy elérhessem az álmaimat.
Mik a jövőbeni terveid, céljaid a sportban és azon kívül? (USA-ban és utána?)
Az élsport már a múlt számomra, nagyjából másfél éve végeztem mind Michiganben, mind a Corvinuson. Az itteni, amerikai diplomaosztó egyben az egyetemi kosárlabda karrierem végét is jelentette. Ezt követően a civil élet került a fókuszba. Lényegében újra teljesen új életet kezdve Florida, azon belül pedig Miami lett az új otthonom. A sportban elértem kis híján az összes célom, magamra ölthettem a felnőtt Körmend mezt 3 éven keresztül, az utánpótlás válogatottakban is játszhattam Európa-bajnokságon, illetve az amerikai egyetemi bajnokságban is kipróbálhattam magam. Az egyetlen kissé fájó pont karrierem utolsó mérkőzése, ahol a konferenciánk döntőjében hazai pályán szenvedtünk vereséget, így bajnoki gyűrű nélkül ért véget az a történet. Azonban a kosárlabdának köszönhetem, hogy egy amerikai diplomát szerezhettem, ami segített elhelyezkedni investment banking területen itt Miamiban, ez pedig “csak” a Corvinusos diplomával esélytelen lett volna. Egyértelmű, hogy a sportnak köszönhetem azt, hogy ott élek, amiről gyerekkorom óta álmodtam. A civil életben való céljaimat úgy foglalnám össze, hogy a pénzügyi-vállalkozói vonalon szeretnék érvényesülni.
Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?
Teljes mértékben támogattak benne. Amikor adódott a lehetőség, szóba sem jött, hogy ne vágjak bele mert messze leszek tőlük. Szerintem már-már elegük is lett abból, hogy kisgyerek korom óta az amerikai egyetemi bajnokságot hajtogattam.
Mit szeretsz a leginkább Amerikában?
Az alap “hangulatot”, az emberek barátságát tudnám kiemelni. Mosolyogva köszönnek egymásnak ismeretlenül is az utcán az emberek, és rengeteg jóindulatú, segítőkész embert ismertem meg. Emellett az élet minden területén a választék nagysága tetszik, számtalan opciója van az embernek, bármiről is legyen szó. Különbséget téve az egyetemi éveim és jelenlegi helyzet között, Michiganben a nyugalmat, családias környezetet szerettem, itt Miamiban pedig a folyton nyüzsgő légkört. Természetesen a pálmafák, a 12 hónap nyár és strandolás sem zavar.
Véleményed szerint mik az előnyei, és milyen kihívásokat teremt az amerikai egyetemi élet? A legnagyobb előny szerintem egy más gondolkodásmód, kultúra megismerése. Emellett az egyetemen a híres campus-jellegű felépítés nekem rengeteget adott. Az elszigetelt, egyedülálló albérlet keresgélése helyett a campuson éltem a csapattársaimmal, illetve más diákokkal egy épületben, ami az egész élménynek egy különös hangulatot varázsolt. Az is meghatározó, hogy egy akkor 2 éves, hotel minőségű és jellegű épületkomplexumról beszélünk, egy rossz szavam nem lehetett az infrastruktúrára. Én azt is előnynek tekintettem, hogy teljesen magamra voltam utalva, eleinte a komfortzónámon kívül. Ez természetesen kihívás az adott pillanatban, de visszatekintve rengeteget fejlődött a személyiségem abban az időszakban. Kihívás még szintén, hogy teljesen más a tananyag felépítése. én Supply Chain Management szakon voltam, de az ehhez kapcsolódó tárgyak mellett minden félévben voltak általános műveltséghez, és érdeklődési körhöz tartozó tárgyak, némelyik választható, némelyik kötelező. Például egy átlagos napon a business-jellegű órám után egyből egy csillagászati tanulmányok előadáson találtam magam, ami először kis zűrzavart okozott a fejemben, de viszonylag gyorsan hozzá lehet szokni…főleg, ha érdekel a tárgy.
Milyen iskola és sporttevékenységen kívüli elfoglaltságaid vannak?
Igyekeztem minél hasznosabban tölteni a kevés szabadidőt. A devizatőzsde elemzésével, kereskedésével foglalkoztam, csapattársakkal mentünk a belvárosba, NBA és NFL meccsekre mentünk el, vagy ha más nem, szimplán beszélgettünk egy vacsorával egybekötve valakinél. Emellett igyekeztem mindig olvasni, vagy kirándulni, de természetesen azért a tipikus egyetemi bulikat sem hagytam ki.
Hogyan telnek a mindennapjaid?
A hétköznapok korai keléssel indultak, reggeli után olvastam egy kicsit, majd egy rövid időre a már említett devizapiac kereskedése következett. Ezután 9 órakor a napi edzésre került sor, ahonnan ebédelni mentem, majd délután a tantermek felé vettem az irányt. Nagyjából este 6-7 órakor végeztem a napi teendőkkel, miután regenerálódás, kikapcsolódás zárta a napjaimat.
Milyen egy kinti edzés a magyarországihoz képest? Teljesen más. Itt 3 és fél - 4 óra egy edzés, de külön blokkokra bontva. Az is szembetűnő különbség, hogy minden részre külön szakember van, a stáb nagyjából 6-7 edzőből áll. Mi jógával és meditációval kezdtünk, ekkor még “csak” az erre kinevezett szakember volt velünk. Ezt követte egy videó szekció, ahol az előző mérkőzésünket elemeztük ki, vagy a következő ellenfélre készültünk. Ezután a konditerem került sorra, majd a maradék nagyjából 2 órában volt a konkrét csapatedzés, ahol már kosárlabda is került a kézbe. Végül opcion
ális (de sokszor inkább kötelező) regenerációs, rehabilitációs kezelésen volt jelenésünk: Különböző masszázsok, krioszauna, köpölyözés, rengeteg különböző gép általi kezelés állt rendelkezésünkre. Természetesen meccsnapon az edzés rövidebb és más jellegű, nagyobb fókuszt kap a dobás, videó elemzés, illetve az ellenfél figuráinak modellezése.
Mennyiben tér el a kinti étkezésed az ittenihez képest?
Az egyetem étterme svédasztal-jellegű volt, így meg tudtam találni az egészséges ételeket, ami számomra hosszú évek óta nagyon fontos. Esetenként főztem is a lakrészem konyhájában, ha hazai ízekre vágytam. Így mondhatni nem nagyon tért el az étrendem az otthonihoz képest, de hozzá kellett szokni az alapanyagok különbözőségéhez, valamint, hogy az egészségtelen ételekből sokkal nagyobb sajnos a választék itt, így néha nehezebb nemet mondani rájuk.
Mi volt a eddigi legszebb emléked (eredményed) amióta ..... -t sportolsz, mire vagy a legbüszkébb?
A 2016-os NB1/A kupagyőzelem a Körmend színeiben egyértelműen a legszebb emlékek között van, de az utolsó, amerikai egyetemi szezon konferencia-elődöntőjét is említeném, ahol idegenben kétszeres hosszabbításban győztünk. Ezek mellett, amikor először játszhattam címeres mezben, egy örök emlék marad.
Mit ajánlanál azoknak a fiatal sportolóknak, akik azon gondolkodnak belevágjanak-e? Mindenképp próbálják meg. Ha a lehetőség adott, a “legrosszabb” esetben nem tetszik nekik és hazamennek, hiszen haza mindig lehet menni… De ebben az esetben is tanulnak magukról valami újat, és nem áll fenn a veszélye, hogy később megbánják esetleg, ha nemet mondanak mielőtt megpróbálnák. Ha pedig tetszik, az egész életüket megváltoztathatja pozitív értelemben.
Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel az elején?
Szerencsémre fiatalon, már 10. osztályos gimnazistaként a felnőtt csapathoz kerültem Körmenden, ahol mindig 5 amerikai légiós, illetve külföldi edző volt. Ezáltal mikor 2020-ban landoltam Detroitban, abszolút nem volt gondom a nyelvvel. Azonban meglepő volt, hogy a Texasból, New Yorkból érkező csapattársaim kissé más tájszólással beszéltek, de ezt gyorsan megszokja az ember.
Volt már lehetőséged kipróbálni az egyetemi diákmunkát, ha igen, milyenek a tapasztalataid? Második évemben Resident Assistant-ként dolgoztam, ami lényegében egy diák-menedzser, a campus programjainak szervezése, diákok esetleges problémáinak kezelése, elsőévesek útbaigazítása, segítése és a diákélethez kapcsolható feladataim voltak. Abszolút pozitív tapasztalataim vannak, nem volt megterhelő munka, és aktívabb részese lehettem általa az egyetemi életnek.
Mennyi sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés?
Nagyon könnyen ment szerencsére. Ahogy már említettem, az edzőim mindenben segítségemre voltak. Emellett a csapattársaimra sem lehet egy szavam sem, rögtön befogadtak és soha nem éreztem, hogy másképp lennék kezelve.
Sikerült már kapcsolatokat építened, és mennyire tartod fontosnak ezt az aspektust? Rengeteg kapcsolatra tettem szert és számtalan szuper embert ismertem meg. Rendkívül fontosnak tartom, a kapcsolatok mindennél többet érnek szerintem.
Tapasztalatod szerint van olyan, hogy „amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?
Szerintem van. Azonban nem csak és kizárólag pozitív, vannak aspektusok, amiben az európai felfogást preferálom. Az életérzés leginkább az emberek nyitottságában érezhető számomra. Sokkal barátságosabb, segítőkészebb a környezet. Talán, ami még ennél is fontosabb, és nekem sokk hatású volt, az a pozitivitás. Egy alap pozitív szemléletük van az amerikaiknak, mindenben megtalálják a jót és valamit, aminek örülni lehet.
Hogy érzed, a kinti évek milyen hatást gyakorolnak majd a személyiségedre? Véleményem szerint mind az egyetemi évek, mind a jelenlegi mindennapjaim itt az USA-ban formálták - formálják a személyiségem egy jó irányban. Ma már például nem érzem “érdekesnek” ha alapból pozitívan tekintek szituációkra, kihívásokra, hiszen ez vett körül az elmúlt 4 évben, gyakorlatilag beépült a személyiségembe.
Elgondolkodtál már azon, hogy esetleg tanulmányaid befejezése után is az USA-ban maradj pár évre, esetleg hosszabb távon is? Mint említettem, azóta Miamiban élek, úgyhogy a választ nem nehéz kitalálni. Egyelőre nem tervezek a közeljövőben hazaköltözni.
Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon? A tananyag felépítése merőben eltér az otthonitól. Gyakorlat-orientált, esettanulmányokon van a hangsúly. Számomra az egyetemi oktatás jobban hasonlított egy magyar gimnáziumi rendszerhez. Nem egy vizsga van a szemeszter végén, sokkal több a heti beadandó esszé, és több teszt is vár a diákokra a szemeszter alatt tárgyanként. Ezáltal nem egy vizsgán áll vagy bukik az adott féléve az embernek, ez nekem kimondottan tetszett.
Comments