Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?
Az úszás egy olyan sportág, amit ha valaki gyermekkorban nem tanul meg, akkor később már nagyon nehéz bepótolni. Erre példa, apukám, Bozsó Zoltán aki 30 éves korában belecsöppent a triatlon világába, ahol nélkülözhetetlen a jó úszástudás. Mondjuk úgy, hogy mi majdnem egy időben kerültünk a medencébe, csak én 4 évesen ő meg 30. Alapsportág volt ez nálam; csak annyi volt a lényeg, hogy egy stabil úszásom legyen és már 20 éve mozgok két fal között, ami néha 25 yardra, máskor meg 50 méteres távolságra van egymástól.
Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?
Szerintem, aki ismer minket, csak annyit mondana, hogy egy sportos család vagyunk. Az autóink állandóan az uszodánál állnak, mindig versenyprogramok vannak betervezve hétvégére és jó sok áldozat kell ehhez, hogy valaki mentálisan és fizikális is a topon legyen. Én az a típus vagyok, aki hisz abban, hogy minden okkal történik. 2013-ban édesapám kvalifikált a Las Vegas-i Ironman 70.3 világbajnokságra. Mai napig emlékszem, amikor egyik nap rákérdezett, hogy mi lenne, ha én ösztöndíjjal az USA-ban tudnék sportolni és tanulni. 13 éves fejjel, gondoltam ilyen csak a filmekben van, de rá 5 évre számomra ez valóság lett. Ebből is látszódik, hogy ők ehhez nagyon sok mindent hozzátettek: vittek hajnalban és délután edzésre, vették nekem a szükséges felszereléseket és odafigyeltünk a táplálkozásra. Plusz, én egyke gyerek vagyok, nincs testvérem. Ennek nyomos oka van, szerettek volna nekem mindent megadni, hogy sikeres legyek az életben. Mikor, megkaptam az amerikai ajánlatomat, kétség sem volt a részükről. Tudták, hogy nekem ez a jövőm és ezzel nagyot nyerhetek.
Miben nyújtott neked segítséget a Study N Sport?
Először, azt hittem, hogy valami spam jött a Messengeren, amikor rám írt a Study N Sport . Aztán kiderült, hogy ez nem kamu. 2 évig dolgoztam velük. Nélkülük nem tudtam volna ösztöndíjat szerezni. Az tény, hogy nekem kellett letenni az eredményeket az asztalra, de ők minden egyéb dologban segítettek. Gondolok most a vízum és SAT regisztrációra, a kapcsolatépítésre a kinti edzőkkel, a Skype beszélgetésekben való aktív részvételükre és sorolhatnám. Ezt egyedül nagyon nehéz és macerás összehozni. Study N Sport egy nagyon barátságos, profi és segítőkész toborzó cég. Tényleg a sportolókért vannak és mai napig hálás vagyok nekik.
Milyen egy kinti edzés a magyarországihoz képest?
Sós Csabával, az úszók szövetségi kapitányával, megjelent egy cikk azzal a címmel, hogy akik kimennek, azok első félévben összecsinálják magukat. Ez igaz. Aki magyar úszósportból megy ki az USA-ba annak egy előnye van: hogy megvan az állóképessége. Rengeteg sorozatot és kilométert úsztam itthon de az tény ha az ember kimegy akkor minden mást azt el kell felejteni és újra kell tanulni. Centiről centire kidolgozzák a kinti edzők a fordulókat, rajtokat, kiúszásokat. Rengeteg hypoxia edzés van főleg víz alatti feladatokkal és az összes edzés másodpercre ki van számolva. Sokkal intenzívebb. Szárazföldi edzéseken is kőkemény munkát folytatnak. Imádják az alacsony ismétlésszámú, de nehézsúlyú kondis edzéseket. Szerintem mindkét programnak vannak előnyei és hátrányai. Akik e két edzésmódszert össze tudják kovácsolni, abból lesznek a jövő nagy bajnokai.
Mennyire sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés? Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel?
Na igen… nem hazudok, engem általános és középiskolában se tudtak megtanítani jól angolul. Mikor kiutaztam 3 hónapig alig mertem megszólalni, aztán belejön az ember, mert napi 24 órát él ebben és hozzászokik. Szeretik a külföldi diákokat és mindenki segítőkész az egész egyetemen. Én voltam az első magyar a University of Akron-nál. Ma már amerikai diplomával rendelkezem, amiben kőkemény munka volt.
Mennyiben tér el a kinti étkezésed az ittenihez képest?
Ha van, ami negatívum kint, az a táplálkozás. Oké, hogy van választék meg térítésmentesen ehetsz az egyetemen, de ételek összetétele az nem ideális egy sportolói szervezethez. Nagyon nehéz friss és jó minőségű alapanyagokat beszerezni. Ízben se tudnak olyan jól főzni, szóval nagyon hiányoztak édesanyám otthon készített ételei.
Hogyan teltek a mindennapjaid?
Majdnem minden évben változott az edzésprogramunk. Általában reggel 7-re jártunk úszni, sietős reggeli, utána volt 2x 75 perces órám, ebéd után kondi, majd 2 óra úszás délután, aztán ha szerencsés az ember akkor mehet haza vacsorázni és tanulni. Ha úgy alakult az órarend, akkor napi 4 óra edzés után még be kell menni esti órára. A „student-athlete” élet része a rengeteg csapatépítő program is, ami szintén sok időráfordítást igényelt. Nehéz volt mindezt összehangolni.
Mi volt a eddigi legszebb emléked (eredményed) amióta úszol, mire vagy a legbüszkébb?
Minden évben mentünk Fort Lauderdale-be vagy Naples-be edzőtáborozni. Imádom Floridát. Utolsó egyetemi versenyem is ebben az államban került megrendezésre. Hivatalos nevén a CSCAA National Invitational Championship. Bárki indulhat bármelyik egyetemről, ha van minimum egy Divízió I-es NCAA „B” szintje. Amint beléptem az uszodába, már tudtam ez jó verseny lesz. Arról, nem is beszélve, hogy a víz hőfoka elképesztően hideg volt, ami nekem ideális versenyzéshez. Első nap volt az 50 mell, ahol reggel már megdöntöttem az akroni egyetemi rekordot, ezzel 3. idővel jutottam döntőbe. Nagyon vártam már a délutáni úszást. Csapattársaim már kezdtek poénkodni mikor látták állításnál, hogy milyen magas erős sprinter lányokkal fogok menni. Kisebb testalkatom és az úszó technikám is inkább középtávra ideális, nem pedig sprintre. Csak annyira emlékszem abból a döntőből. Nem néztem se jobbra, se balra, csak nyomtam, ahogy tudtam. Első helyen nyúltam be, új egyetemi és versenyrekord lett a vége. Négyszer néztem rá a kijelzőre, hogy jól látom e az 1-es számot a nevem mellet és az időt. Utána többi számban is mentem egyéni csúcsokat és rengeteget döntőztem főleg váltó miatt. Florida mindig is a szívem csücske lesz.
Mit szeretsz a leginkább Amerikában? Létezik az, amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?
Életem legsűrűbb, legeseménydúsabb 5 évét töltöttem Amerikában. Itthon én benne vagyok/voltam egy mókuskerékben ahol, semmi sem változik, szinte minden napom ugyanúgy telik/telt. Kint állandóan történt valami, terveztük a különböző programokat és közben jól éreztük magunkat. Nagyon nagy a kinti baráti köröm. Ők tették igazán különlegessé ezeket az éveket.
Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?
Nehéz erre egy ideális választ adni, mert én nem voltam és nem is akartam benne lenni a magyar egyetemi oktatásban. Sehova nem adtam be a jelentkezésemet itthon, érettségi időszakában, mert már elfogadtam az akroni ajánlatot. Tény, hogy USA-ban nagyon megbecsülik a diákokat és segítőkészek. Mai napig tartom a kapcsolatot a professzoraimmal és nagyon sokat köszönhetek nekik. Az egész egyetemi stáb azon dolgozik, hogy maximális segítségére legyen a diákoknak. Hamar hozzá lehet szokni, hogy gyorsan és mindenféle problémára találnak ideális megoldást.
Mik a jövőbeni terveid, céljaid a sportban és azon kívül? (USA-ban és utána?)
Szerettem volna kint maradni, de nem egyszerű új vízumot szerezni. Szeretnék a jövőben úszóedző lenni Amerikában. Addig is, visszatértem a medencébe itthon a napi 4-5 órás edzésekhez. Most csak szeretném elvégezni a jó úszóeredményekhez szükséges munkát Kaposváron. Meglátjuk, mit tartogat a jövő…
Comments