Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?
Csíkszeredában születtem, ahol a jégkorong az egyik legnépszerűbb sportág. A szüleim és nővérem hatására kerültem először jégpályára – először csak meccseket nézni, majd ötévesen elkezdtem korcsolyázni. Hamar ütő is került a kezembe, és azonnal beleszerettem a sportba. A jégkorong iránti szenvedélyemet tovább erősítette sógorom, Nagy István, aki már fiatal kora óta a csíkszeredai Sport Klub meghatározó játékosa volt. Gyerekként sok időt töltöttem vele, meccsek után bevitt az öltözőbe és gyakran elvitt a csapat különböző programjaira, így óriási álmommá vált, hogy egyszer én a csapathoz tartozzak.
Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?
A családom mindig maximálisan támogatott abban, hogy külföldön tanuljak és sportoljak. Az első nagy kihívás 2011-ben érkezett, amikor 16 évesen az amerikai Avon Old Farms bentlakásos iskolába kerültem, ahol egyik legjobb barátom, Kovács Attila – aki ma a Magyar Jégkorong Szövetség sportigazgatója – is velem tartott. Együtt küzdöttünk meg a kezdeti nehézségekkel, és tartottuk egymásban a lelket, hogy csak jó lesz ez. Az első hónapok nehezek voltak nekem, de sikerült hamar beletanulnom az angol nyelvbe, és minden sínre került.
Fontos megemlítenem, hogy a szobatársam véletlenszerűen Anthony Capuano lett, akinek az édesapja, Jack Capuano, akkor a ma is NHL-es New York Islanders vezetőedzője volt. Azóta az NHL-es munka mellett több világbajnokságon is irányította az USA jégkorong válogatottját. Anthony és az egész családja már az első perctől kezdve családtagként kezeltek, az iskolai szüneteket náluk tölthettem, és így első kézből láthattam, milyen egy NHL-es család mindennapi élete. Ez óriási élmény volt számomra, és azóta is napi kapcsolatban vagyunk, sőt, az esküvőmön is koszorúslegényem volt.
Miután a szüleim látták, hogy sikeresen beilleszkedtem Avonban, és nemcsak a jégkorongban, hanem tanulmányi téren is rengeteget fejlődtem, sosem volt kérdés, hogy támogatnak-e további külföldi lehetőségek kapcsán – legyen az Amerikában vagy Európában.
Miben nyújtott neked segítséget a Study N Sport?
A következő évben Finnországban a Kiekko Vantaa u18as csapatánál játszottam. Ebben az évben tagja voltam az u18-as magyar válogatottnak és két héttel a VB után egy finnországi próbajátékon történő sérülés miatt több műtéten és számtalan gyógytornán kellett átesnem, ami egy évre távol tartott a mérkőzésektől. Ez idő alatt Budapestre kerültem vissza, ahol a Csíkszereda utáni nevelőegyesületem, a MAC Budapest segített visszatérni a jégre. Bár a körülmények nem voltak ideálisak mivel nem sok esélyt adtak az orvosok a versenysportra, mégis sikerült újra megtanulnom korcsolyázni három sípcsont körüli izom elvesztése után is. Ebben az időszakban kezdtem el egyre inkább a tanulásra is összpontosítani, és ekkor ismertem meg a Study N Sport munkásságát. Egy újabb egy éves pennsylvaniai kitérő es a hokiba való vissza illeszkedés után az utolsó junior évemet a MAC-nál, Budapesten töltöttem. Ez idő alatt a Study N Sport végig segített az amerikai egyetemi lehetőségekhez szükséges felkészülésben és kapcsolattartásban. Ennek is köszönhető, hogy először a University of Southern Maine-hez, majd végül Bostonba, a Curry College-hoz kerültem.
Mennyire sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés? Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel?
A beilleszkedés nem okozott nagy nehézséget, mert ekkorra már jól beszéltem angolul. Addigra már eltöltöttem egy-egy évet Connecticutban és Pennsylvaniában, valamint Finnországban is, ahol szintén angolul kellett boldogulnom. Az egyetemi közeg gyorsan otthonossá vált számomra, hiszen sportolóként folyamatosan csapattársakkal voltam körülvéve, így nem nekem kellett új közösséget kialakítanom. Ez az egyik legnagyobb előnye az amerikai egyetemi sportolói létnek.
Melyik egyetemre jártál, mit tanultál?
A Curry College egy kisebb privát egyetem Bostonban, ahol a jégkorongcsapat az NCAA divízió 3 élén, jelenleg az országos ranglistán 6. helyre rangsorolva versenyez. Ez hokiban a második szintnek tekinthető, mivel az NCAA divízió 2 kevésbé versenyképes. Összehasonlítva más sportágakkal, a jégkorongban a 140 divízió 1 és 3 csapatai együtt alkotják az élmezőnyt, míg például amerikai futballban vagy más élsportban, divízió 1-ben önmagában jóval több mint 140 csapat van.
Üzleti szakon végeztem, és 2020-ban elnyertem az év Leadership in Business díját, amely a szak legmagasabb elismerése. Ezt követően 2021 májusában megszereztem az üzleti adminisztráció mesterdiplomámat is.
Mesélnél arról, mivel foglalkozol mostanában? Hogyan alakult az életed az amerikai időszak óta?
Jelenleg a több mint 20,000 alkalmazottat munkáltató Clean Harbors vállalatnál dolgozom, amely az USA és Kanada legnagyobb környezetvédelmi szolgáltató cége. A bostoni központi irodából egy 25 fős belső értékesítési csapatot vezetek: 10 fő az amerikai és kanadai régiókat helyileg kezeli, míg 15 alkalmazottam Indiából támogatja az észak-amerikai értékesítést. 2024 közepén csatlakoztam a Clean Harborshoz, előtte három évig Boston belvárosában a FullFunnelnél dolgoztam, ahol különböző értékesítési és marketingtanácsadói szerepeket töltöttem be.
Mit ajánlanál a mai fiataloknak, akik ebben gondolkoznak?
Azt tanácsolom mindenkinek, akinek lehetősége van Amerikában egyetemen sportolni, hogy bátran vágjon bele! Ez egy életre szóló, felejthetetlen élmény, amely rengeteg kaput nyithat meg a jövőben. Bár lesznek nehezebb pillanatok/döntések, az egyetemi évek végén – egy vagy akár több sikeresen megszerzett diplomával a kézben – biztosan nem fognak csalódni és nagyon nagy önbizalommal fognak irányt választani.
Az én esetemben az egyetem elvégzése egyben a versenysport-karrierem végét is jelentette, de ezt örömmel éltem meg. Úgy éreztem, hogy a jégkorong a lehető legjobb helyre juttatott el, és készen álltam arra, hogy a profi életben kitűzött céljaimat elérjem. Ugyanakkor soha nem felejtem el, mennyit köszönhetek ennek a sportnak, és bízom benne, hogy életem végéig lesz lehetőségem minél többet visszaadni a székely és a magyar jégkorong közösségnek. Külön köszönettel tartozom mentor edzőimnek, Glen Williamsonnak, Márton Tibornak, Puskás Sándornak és Szántó Lehelnek, akik nélkül nem jutottam volna el az egyetemi jégkorong szintjére. Minden sportoló életben vannak ilyen személyek, aki nagyban hozzá járulnak a fejlesztéshez akár a jeges, akár a nyári felkészülés során és ezért végtelen hálát érdemelnek.
Végül a legfontosabb tanácsom: használjanak ki minden lehetőséget! Tanuljanak szorgalmasan, merjenek álmodni, és vegyenek részt minél több egyetemi és egyetemen kívüli tevékenységben, mert ezek az élmények és kapcsolatok életre szólóan meghatározóak lesznek.
Comments