Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?
Sportolni még egész fiatalon kezdtem, alsó tagozat elején ikertestvéremmel közösen. Sok mindent kipróbáltam, úszás, foci, kézilabda, judo, de végül az úszást folytattam komolyabb szinten.
Kinek köszönheted a jelenlegi sikereidet a leginkább?
Jelenlegi sikereim és azt ahová eljutottam legfőképpen szüleim és az otthoni Győri Úszócsapat, csapattársaim és edzőim támogatták és nekik köszönhetem. Kiemelten Budavári Istvánnak, aki még 2015-2016b-an megkeresett és meghívott, hogy csatlakozzam a Győri Úszó Egyesülethez, valamint Petrov Iván és Petrov Árpád vezető edzőknek akik szárnyai alatt előbb utóbb én is szárnyakat növesztettem és eljutottam oda ahol most vagyok. A StudyNSport csapata végig mellettem állt, és a lehető legprofibban segítették a kijutásomat, ezúton is köszönöm.
Mik a jövőbeni terveid, céljaid a sportban és azon kívül? (USA-ban és utána?)
Jelenleg még másfél évem van hátra az egyetemből, és vele együtt a sportból is ezen a szinten, viszont én nagyon szívesen folytatnám még az úszást, ha lehetőségem lesz rá, akár itt az USA-ban vagy otthon valahol. Diploma elvégzése után munka, költözés kérdését még nem sikerült tisztáznom magamban, de lehetőségem van bőven. Hiszek benne hogy majd kialakul.
Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?
Családom nagyban támogatta az amerikai terveket, velük együtt indultam el erre az útra, ők kisértek végig azon a másfél-két éven amíg otthon edzettem és tanultam készülve erre a kis nyugati kalandozásra. Nagyon megértőek, segítőkészek és büszkék mind a mai napig.
Mit szeretsz a leginkább Amerikában?
Amerikában leginkább az emberek befogadását éreztem különösen melengetőnek, mikor először megérkeztem, nem ismerve senkit, nem tudva melyik út megyen Budára, Covid idején ráadásul, maszk, karantén, Covidtesztek és oltások lavinája, mégis a csapattársaim, edzőim, szaktársaim, akikkel ezelőtt csak képernyőn keresztül beszéltem, írogattam, nagyon kedvesen és segítőkészen fogadtak.
Véleményed szerint mik az előnyei, és milyen kihívásokat teremt az amerikai egyetemi élet? Előnyök közé sorolnám a rendszerüket, mind online mind egyetemi épület tekintetében. Átláthatóbb és használható, még úgy is, hogy elsőként jár erre az ember. Kifejezetten egyszerűbbnek vélem az oktatást, bár ez szerintem annak köszönhető, hogy itt kicsit jobban a gyakorlati használatra és munka tapasztalatra koncentrálnak, mint sem a sok-sok oldalnyi lecke és vázlatok bemagolására. Persze abból is megkapjuk a részünket azért. Kihívást nagyon semmi nem jelent különösebben, főleg, ha már egy pár szemeszteren átesik az ember, de talán az hogy külföldiként vagy itt jelenthet egy kis nehézséget, hozzá szokni a itteni rendszerhez, tradíciókhoz, miegymás.
Milyen iskola és sporttevékenységen kívüli elfoglaltságaid vannak?
Jelenleg az egyetemen részállásban dolgozom úszómesterként, iskola és sport mellett, azon kívül a csapattársakkal, lakótársaimmal szoktunk időt eltölteni, filmnézés, néha napján bulizás, kirándulások, már amennyi szabadideje lehet egy sportoló diáknak.
Milyen egy kinti edzés a magyarországihoz képest?
Edzések nem sokban különböznek, hasonló menetrendűek, mind mennyiségben mind minőségben, annyiban különbözik leginkább, hogy itt az úszómedence az 25 yardos (kb. 22m), nem pedig 50 méteres, de ehhez idővel könnyen hozzászokik az ember.
Mennyiben tér el a kinti étkezésed az ittenihez képest?
Étkezés ügyében van eltérés. Otthon nem volt lehetőségem még külön lakásban lakni, szóval többségében drága szüleim gondoskodtak az ételről. Itt viszont már elő kell hívnom séf-énemet néha napján. Az ételek, ízvilágok is eltérőek a magyartól, bár vannak nagy áruházak sok-sok európai étellel tele, de azért nem az igazi. Amit nagyon élvezek az a rengeteg különféle gyorskajálda és étterem választék amit az ország kínál. Viszont minőségben minden kiváló, nyilván figyelnem kell a fölös kilókra, nem szabad túlzásokba esni.
Mi volt a eddigi legszebb emléked (eredményed) amióta úszol, mire vagy a legbüszkébb?
Eddigi legjobb eredményemnek szerintem az elmúlt 3 évben elért pontszerző helyezések a konferencia bajnokságon és néhány iskola rekord felállítását tartom. Sikerült az elmúlt két évben kijutnom a csapat néhány tagjával a nemzeti bajnokságra is, ami mindenképpen egy nagy dolog.
Mit ajánlanál azoknak a fiatal sportóloknak, akik azon gondolkodnak belevágjanak-e?
Aki gondolkozik rajta, én csak ajánlani tudom. Igen, meg kell érte dolgozni és nem mindenkinek való, viszont ha már csak esély van rá, megéri legalább csak kipróbálni. Legrosszabb esetben pár hónap után hazajön az ember, de addig is utaztál, világot láttál, tapasztalatnak kiváló és kifizetődő.
Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel az elején?
Idegen nyelvvel nekem voltak nehézségeim az elején, otthon kellett nem keveset készülnöm különböző nyelvvizsgákra, és az elején kicsit hozzá kellett szokni az itteni “slangekhez”, beszédstílushoz. Egy-két hónap után viszont már egészen jól belejöttem és ma már majdnem, hogy kiváló az angolom.
Volt már lehetőséged kipróbálni az egyetemi diákmunkát, ha igen, milyenek a tapasztalataid? Egyetemen, mint említettem dolgozom úszómesterként, ami a diákmunka lehetőségek egyike. Szerintem egészen korrekt minden, nyilván dolgozni kell és felügyelnek, de az online rendszerük nagyon jó, követni lehet a beosztásokat, fizetést stb. Rugalmasak a munkaórák és mellette egész jól is fizetnek.
Mennyire sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés?
Beilleszkedés nekem egész könnyen ment, leginkább azért, mert az én évfolyamom többsége külföldi a csapatban, szóval a kezdetektől fogva volt közös pontunk.
Sikerült már kapcsolatokat építened, és mennyire tartod fontosnak ezt az aspektust?
Kapcsolatok kiépítését nagyon fontosnak tartom, sikerült is már párat, közeli és távolabbi barátságokat kötni, mellette az egyetem nagyon sok programot és rendezvényt szervez, ahol különféle támogatók és cégek jelennek meg, szóval azokon is van esély már kicsit a munka világához fűződő ismerettségek megkötéséhez.
Tapasztalatod szerint van olyan, hogy „amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?
Amerikai életérzés mindenképpen van szerintem. Sajátos. Az amerikaiak egy nagyon büszke nemzet, minden ünnepet komolyan és rendesen megünnepelnek, nyilván nagyon élvezhetőek, még külföldiként is. Július 4. vagy éppen a Hálaadás, minden feldíszítve, mindenki boldog és kedves egymáshoz, befogadóak nagyon. Sokat esznek és buliznak az biztos.
Hogy érzed, a kinti évek milyen hatást gyakorolnak majd a személyiségedre?
Mindenképpen megváltoztatott az elmúlt pár év, mind jó és rossz irányba is egy kicsit, de szerintem összességében ez csak a felnőtté válás folyamata. Más körülmények között, mint otthon, de hasonlóan minden egyetemista végül “felnő” és belezuhan a való világ munkaügyi és egyéb feneketlen gödrébe. Mindenképpen tapasztalatdús és emlékezetes marad ez a néhány év, sok mindent megtanított az itteni élet.
Elgondolkodtál már azon, hogy esetleg tanulmányaid befejezése után is az USA-ban maradj pár évre, esetleg hosszabb távon is?
Még dönteni nem döntöttem, de igen mindenképpen felmerült a gondolat, hogy maradok. Ez majd attól függ hogyan alakul a következő egy év, mit szeretnék csinálni, hol tudok elhelyezkedni, állást találni. Akár rövidebb, akár hosszabb időre, én nem bánnám ha sikerülne elhelyezkedni az USA-ban.
Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?
Az oktatási rendszerük jobban rendszerezett és átláthatóbb. Online nagyon sok mindent el lehet intézni, több platformon is kapcsolatban lehet maradni professzorokkal, oktatókkal. Vannak tanulmányi tanácsadók, segítő szolgáltatások. Összességében szorosabb a kapcsolat a diákok és tanárok között.
Opmerkingen