"Egészen kicsiként, 5 éves korom előtt kezdtem el úszni" - interjú Matyikó Marcellel

Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?

Egészen kicsiként, 5 éves korom előtt kezdtem el úszni Balatonfűzfőn Kenyeres Tibor keze alatt. Egy kisebb rendellenességgel születtem a lábamban (amit azóta szerencsére kinőttem), így fiatalon szárazföldi sportokat nem nagyon űzhettem. Azonban rengeteg energiám volt, ezért a szüleim az úszást választották, hogy lefárasszanak. Többek között Tibi bácsi hatására gyorsan beleszerettem a sportba és mint kiderült, egészen ügyes is voltam benne.

Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj? A szüleimtől nagyon sok támogatást kaptam, szerették volna, ha megtapasztalom milyen egy idegen országban egyedül helytállni. Anyának azért eléggé hiányoztam, és ezt rendszeresen tudtomra is adta, de gyakran telefonáltam a családdal. Mivel az egyetemnek május közepe körül mindig vége volt, minden nyáron több mint három hónapot tudtam otthon tölteni, amikor azért be tudtam pótolni a kimaradt időt a tesóimmal, a szüleimmel és a barátaimmal.

Miben nyújtott neked segítséget a Study N Sport?

Körülbelül 2 évvel az érettségi előtt kerestek meg egy amerikai egyetem lehetőségével, előtte nem is gondolkodtam ilyenben, szóval ők voltak azok, akik elültették a gondolatot a fejemben. Segítettek összeszedni, hogy mi minden kell ahhoz, hogy ki tudjak menni, ez egyedül igen kimerítő feladat lett volna. Mivel már sok sportoló ment ki rajtuk keresztül, az egyetemek ismerték őket és bízták bennük, ezért úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb százalékban válaszoltak az egyetemek az e-mailjeimre.

Milyen volt egy kinti edzés a magyarországihoz képest?

Számomra nagyon nagy különbség volt az itthoni edzésekkel szemben. Én egy kis Veszprémi klubból kerültem ki, ahol a lehetőségeink is limitáltabbak voltak. Kint nagyon sok velem egykorú úszóval tudtam együtt edzeni, volt külön szárazföldi erőnléti edzőnk és külön trénerünk, aki a regenerációért és a sérülések kezeléséért volt felelős. Az edzések hihetetlenül változatosak voltak és nagyon nagy hangsúly volt a csapaton. Az úszás a nap végén egy egyéni sport, de kint mindent megtesznek azért, hogy amennyire lehet, csapatsportnak érződjön. Ez számomra egy nagyon pozitív élmény volt, sokkal szívesebben is jártam le edzésre ezáltal.

Mennyire sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés? Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel?

Egy csapathoz kimenni mindig hatalmas előny, mert egyből vannak társaid, akikre tudsz támaszkodni. Én 2020 szeptemberében kerültem ki New Yorkba, nagyjából a COVID csúcsán, így egyáltalán nem volt szokványos a kezdés. Ezen kívül velünk indították a fiú úszó csapatot, előtte csak lánycsapat volt az egyetemen. Ez a két faktor nagyban befolyásolta az első évet, így a beilleszkedést is, pozitív irányba. Egy kollégiumban laktunk mindannyian, így (2 hét karantén után) igazából csak egymással találkoztunk az első pár hónapban. Ez idő alatt összekovácsolódtunk, és egy nagyon különleges kapcsolat alakult ki a csapaton belül, amit mindenkinek kívánok, hogy átélje az élete során. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy azok közül, akik az elejétől ott voltak, senki nem hagyta ott az egyetemet vagy igazolt át máshová. Együtt kezdtük és együtt is fejeztük be 4 évvel később.

Mennyiben tért el a kinti étkezésed az ittenihez képest?

Az egyetem menzáján korlátlanul fogyaszthattunk, ami sportolóként nagy dolog, ráadásul nagyban meg is könnyítette a mindennapokat, hogy nem kellett magunkra főzni. A reggelinél nagy választék volt, sokkal bőségesebben és egészségesebben reggeliztem mint itthon, amikor mindig nagy volt a rohanás. Az ebédről és a vacsoráról ez azonban sajnos nem volt elmondható. Az amerikaiak nagyon szeretik a deep-fried kajákat, szinte csak ilyen opciók voltak a nap hátralevő részében. A hamburgerek és a hot-dogok mellett persze. Ezt sajnáltuk, mert így nehéz volt helyesen étkezni a reggelit kivéve.

Hogyan teltek a mindennapjaid?

New Yorkban jártam egyetemre, ahol tényleg sosem unatkozik az ember. Szezon alatt az edzések azért szépen kitöltötték a mindennapokat, de offseason-ben napi 2/3 edzés helyett csak 1 volt. Nekem minden napom kicsit máshogy telt a sorrendet tekintve, de az edzések, az órák, és a munka általában kitették a nap nagy részét. Én a suli uszodájában vízimentőztem nagyon sokat, mert azért a nagyvárosban nem olcsó az élet. A szabadidőm nagy részét a csapattársaimmal töltöttem, vagy egymás szobájában beszélgettünk, videojátékoztunk, vagy a hátunkra vettük a várost, ahol tényleg kimeríthetetlen lehetőségek közül válogathattunk.

Mi volt a legszebb emléked (eredményed) amióta sportolsz, mire vagy a legbüszkébb?

A legszebb emlékeim között van, amikor 2022-ben konferenciát nyertem 400 vegyesen. Amikor már az utolsó 100 méteren voltam és nagyon fogytán volt az erőm, kinéztem oldalra és láttam, hogy minden csapattársam talpon van és ugrálva, kiabálva szurkol nekem a hajrában. Ők juttatak be a célba és amikor kinéztem rájuk a lelátóra leírhatatlanul boldog voltam. Még mindig kiráz a hideg, ha rágondolok. Az idő ráadásul konferenciarekord volt, ami csak a hab a tortán. De ezen kívül számtalan nagyon kedves emlék jut eszembe, az edzőtáboroktól kezdve, a medencében és azon kívül a csapattársakkal töltött időig mind itthon, mind odakint.

Mit szeretsz a leginkább Amerikában? Létezik az, amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?

New Yorkról az amerikaiak azt vallják, hogy az egy teljesen másik világ, mint az ország többi része, így a nagy amerikai „életérzésről” nem hiszem, hogy be tudok számolni, de az biztos, hogy gyökeresen más az élet, mint itthon. Ami nekem ott a legszimpatikusabb volt, hogy mindenki nagyon nyitott és elfogadó (vagy lehet inkább nem igazán érdekli őket, hogy mit csinálsz, de ezt nem a rossz értelemben). Azt és úgy csinálsz amit és ahogyan csak szeretnéd és ezért nem fog senki lenézni vagy máshogy kezelni. Ez nagy szabadságérzetet ad a mindennapokban.

Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?

Nagyobb hangsúly van a project-oriented és/vagy csapatmunkát igénylő feladatokon az itteni egyetemekhez képest. Szerintem meg kell találni az egészséges egyensúlyt ezen és a hagyományosabb feladatok között, ami nem könnyű, de az tény, hogy ez a jellegű gondolkodásmód bizonyos tekintetben jobban felkészít az egyetem utáni életre, ahol nagy valószínűséggel egy csapat tagjává válsz, ahol tudni kell együtt dolgozni és problémákat megoldani.

Melyik egyetemre jártál, mit tanultál?

A Long Island University Brooklyn-i Campus-ára jártam. Ez egy Amerikai viszonylatban kicsi egyetem Downtown Brooklyn szívében, nagyjából 15 perc sétára az East Rivertől. Metróval a Times Square húsz, a Central Park harminc percre van. Az egyetemen biológiát tanultam.

Mesélnél arról, mivel foglalkozol mostanában? Hogyan alakult az életed az amerikai időszak óta?

Jelenleg szintén egyetemre járok, de most itthon tanulok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán. Egy második BSc képzésre iratkoztam be erre az évre, Molekuláris Bionikai Mérnök szakra, de az a tervem, hogy az ez évi kreditek és a kinti diplomám segítségével szeptembertől átjelentkezzem mesterképzésre ugyanezen a karon. Kellett ez az egy év alapozás, mert vannak lényeges különbségek a két terület között, de így egy széles és sajátos perspektívát tudok szerezni ezeken a területeken, amit reményeim szerint a jövőben a kutatás területén tudok majd kamatoztatni.

Mit ajánlanál a mai fiataloknak, akik ebben gondolkoznak?

Azt, hogy mindenképpen vágjanak bele. Az elején elég félelmetesnek tűnhet ez az egész, de nem fogják megbánni. A kint eltöltött idő után sokkal önállóbbá és világlátottabbá válnak és életre szóló barátokat szerezhetnek szerte a világban. Ráadásul mivel egy egészen új helyre és kultúrába érkeznek meg, azon belül is egy valószínűleg igen nemzetközi sportcsapatba, rengeteg pozitív készséget el tudnak raktározni. Ezek némelyike nem feltétlenül fordítható le kézzel fogható eredményekre, de olyan perspektívákkal gazdagodnak, amiket magukkal visznek örökre az élet minden területére és ez hatalmas előnyt jelent.