"Jelenleg New Yorkban ipari ingatlanhitelezéssel foglalkozom. Nem hittem volna, hogy tíz év után még mindig itt leszek" - interjú Breuer Andrással

Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?

A szüleim mindig sportpártiak voltak. Soha nem erőltettek rám egyetlen sportágat sem, de valamit muszáj volt csinálni. Egy darabig judoztam, sakkoztam, teniszeztem és fociztam egyszerre, aztán ahogy idősebb lettem, választani kellett, és végül a futballra esett a voksom.

Szüleid (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?A tanulás kötelező volt, és az érettségi évében a Fradi második csapatában játszottam. Úgy voltam vele, hogy ez az év lehet az esélyem arra, hogy lehetőséget kapjak az első csapatnál. Pár hónap után azonban beláttam, hogy erre nincs túl sok remény. Akkor már egy-két ismerősöm kiment Amerikába tanulni, és csak pozitív dolgokat meséltek. Úgy voltam vele, hogy ez egy óriási kihívás, amit szeretnék végigcsinálni. A szüleim végletekig támogattak ebben.

Miben nyújtott neked segítséget a Study N Sport?

Amikor 2014 decemberének környékén eldöntöttem, hogy Amerikában szeretnék továbbtanulni, elkezdtem egyedül intézni a jelentkezési folyamatot és az ehhez kapcsolódó kutatást. Nagyon nehéz volt kapcsolatokat találni, és mivel későn kezdtem bele, sok egyetemnél már betelt a keret (roster), vagy elfogyott az ösztöndíj.

A Study N Sport olyan adatbázist biztosított, és annyira leegyszerűsítette a kommunikációt, hogy sorra érkeztek az érdeklődők. Végül az első komolyabb ajánlatot fogadtam el, mivel egy New York-i egyetemről volt szó – ami egy régi álmom volt.

Milyen volt egy kinti edzés a magyarországihoz képest?

Maga az edzés nem tért el sokban a magyarországihoz képest, talán csak annyiban, hogy több időt töltöttünk a konditeremben. Ami igazán különbözött, az a terhelés szezon közben: szeptembertől novemberig háromnaponta volt meccs, és aki rendszeresen játszott, annak szinte mindig kisebb-nagyobb sérülésekkel kellett megküzdenie.

Az első évemben például hajszálrepedés volt a lábfejemben, de nem akartam kihagyni a mérkőzéseket, ezért három hétig nem is edzettem, csak a meccsekre mentem el.

Az off-season viszont brutális volt: februártól májusig szinte csak futás és kondi, egy kis labdás játékkal – nehogy teljesen elfelejtsük, milyen érzés focizni.

Mennyire sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés? Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel?

A magyar szinthez képest nagyon jónak tartottam az angolomat, de amikor kiértem, együtt laktam a csapattársaimmal – két skót, egy angol és egy ausztrál sráccal –, és nagyjából két hónapig csak bólogattam, mert nem értettem, mit beszélnek.

A tanulás nem volt vészes, de nem is ment olyan könnyen, mint ahogy előzetesen gondoltam. Teljesen más az osztályozási rendszer, ehhez is hozzá kellett szoknom.

Mennyiben tért el a kinti étkezésed az ittenihez képest?

A legnagyobb problémám az volt, hogy meg kellett tanulnom főzni – ez eleinte hatalmas kihívás volt. Amikor volt rá lehetőségem, igyekeztem egészségesen étkezni, de nem mindig volt egyszerű összehozni a sport, a suli és az otthoni főzés mellett.

Hogyan teltek a mindennapjaid?

A régi szép idők! Reggel általában iskola volt, ebéd után kondiedzés, délután pedig csapatedzés. Este legtöbbször közös vacsora a csapattársakkal, aztán tanulás – és ha maradt egy kis idő, akkor pihenés vagy beszélgetés.

Mi volt a legszebb emléked (eredményed) amióta focizol, mire vagy a legbüszkébb?

Talán az, hogy a négy év alatt kétszer is eljutottunk a konferencia-elődöntőig, és háromszor bekerültem az All-Conferencecsapatba. Jelenleg pedig – legalábbis egyelőre – az iskola történetének három legeredményesebb játékosa között vagyok, amire nagyon büszke vagyok.

Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?

Amerikában kötelező, hogy különböző tantárgyakat kell felvenni, nem csak a választott szakirányhoz tartozókat. Ez talán kicsit szétszórtabbá teszi az oktatást.

Melyik egyetemre jártál, mit tanultál?A Queens College-ra, a City University of New York egyik tagintézményébe jártam, ahol nemzetközi üzleti(international business) szakon tanultam.

Mesélnél arról, mivel foglalkozol mostanában? Hogyan alakult az életed az amerikai időszak óta?

Egyetem után a hitelezés világában kezdtem el dolgozni, és jelenleg New Yorkban ipari ingatlanhitelezéssel foglalkozom. Nem hittem volna, hogy tíz év után még mindig itt leszek, de az egyetemi évek alatt megtaláltam a lelkitársamat, és 2024-ben Budapesten összeházasodtunk.

Mit ajánlanál a mai fiataloknak, akik ebben gondolkoznak?Mindenképpen ajánlanám mindenkinek, aki szeret sportolni és tanulni. A több éves munka a sporttal eljuttathat a világ másik felére, ami egy fantasztikus élmény és nagyon jó érzés. Én itt találtam meg a feleségemet, és rengeteg jó barátot is szereztem.