"Kaliforniában egy tenisz akadémián lettem vezető edző. Imádom amit csinálok és ott ahol szeretek élni."- interjú Polonyi Valentínával.

Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?

Egészen kicsi koromban kezdtem el sportolni, sok mindent kipróbáltam. Végül apukám hatására 5 évesen kezdtem el teniszezni. Sokáig nem igazán szerettem edzésekre járni, valahogy nem kötött le, így egy év múlva abba is hagytam. Majd 7 évesen úgy döntöttem, újra ki akarom próbálni – onnantól kezdve rendszeresen jártam edzésekre, és komolyabban is vettem a sportot.

Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

A szüleim mindenben támogattak, és nélkülük nem is sikerült volna elérnem az álmaimat. Borzasztóan hálás vagyok nekik, hogy anyagilag és lelkileg is támogatni tudtak mindenben. Egyke gyerek vagyok, nincs testvérem, így számukra még nehezebb lehetett elengedni Amerikába.

Miben nyújtott neked segítséget a Study N Sport?

Megadta a kellő forrásokat, hogy fel tudjam venni a kapcsolatot az amerikai egyetemekkel. Útmutatást adott abban, mire lesz szükségem a jelentkezéshez, és mit várhatok a kinti iskolai évektől. Akkoriban kevesebb információ állt rendelkezésre mindenről, így egyedül elveszettnek éreztem magam, ezért nagyon hálás voltam a segítségért, hogy elérhessem a céljaimat.

Milyen volt egy kinti edzés a magyarországihoz képest?

Itthon én nem csoportos edzésekre jártam, inkább magánóráim voltak túlsúlyban. Nagy változást jelentett, hogy egy egész csapattal kellett együtt edzenem. A női és férfi csapat együtt edzett, ami furcsa volt számomra, de nagyon hasznos is, mert fiúkkal is tudtam együtt ütni – akik sokkal erősebbek nálam –, és ez motivált, hogy felvegyem velük a ritmust. Az erőnléti edzésekre nagy hangsúlyt fektettek, ami kiváló alapot adott nekem fizikailag és mentálisan is. A másodedzőm egyik alapelve az volt, hogy hinnünk kell magunkban, hogy bármire képesek vagyunk – ez nálam korábban hiányzott. Mindig is kissé kishitű voltam, és nem hittem el, hogy el tudok érni olyan célokat, amiket mások igen. Megtanultam hinni magamban, ami sokszor kulcsfontosságú volt olyan helyzetekben, amikor egy szett hátrányban voltam az ellenfelemmel szemben. Tapasztalatom szerint a csapatomban nagyon sok figyelmet fordítottak arra, hogy mindenkinek rendben legyen a mentális egészsége. Persze ez egyénfüggő is, hiszen benned is meg kell lennie az akarásnak ahhoz, hogy változás történjen az edzők hatására.

Mennyire sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés? Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel?

Beilleszkedés számomra nagyon könnyen ment. Az edzőmnek sokat köszönhetek, mert mindenben segített, amiben csak kellett. Teljesen nemzetközi csapatunk volt – amerikai, mexikói, ukrán, orosz, szerb és svéd játékosokkal –, így mindenki nagyon befogadó volt egymással. Eleinte féltem attól, hogy esetleg nem fogom megérteni, amit angolul mondanak, mivel korábban csak Magyarországon használtam a nyelvet, és soha nem beszéltem amerikaiakkal. Beszélni is féltem először, mert nem tudtam, hogyan reagálnak majd az akcentusomra, hiszen nem vagyok amerikai. De soha senki nem tett megjegyzést rá – sőt, mindenkinek tetszett, ha volt akcentusod, főleg ha Európából jöttél. Sokan mondták, hogy szerintük ez inkább menő.

Mennyiben tért el a kinti étkezésed az ittenihez képest?

Sokkal, de sokkal nagyobb választék volt mindenből, mint amihez hozzászoktam itthon, úgyhogy ez nagy változás volt. A Whole Foods és a Trader Joe’s volt a két kedvenc helyem, ahol mindig egészséges alapanyagokból tudtam finom ételeket készíteni. Az ember eleinte azt sem tudja, hol egyen, ha nem akar otthon főzni, mert rengetegféle étterem van. Azt nem mondanám, hogy az étkezésem sokat változott a magyarországihoz képest, mert mindkét helyen az egészséges táplálkozásra törekedtem – Amerikában viszont nagyobb volt a választék ehhez.

Hogyan teltek a mindennapjaid?

Általában reggeltől délután 1-2 óráig iskolában voltam. Az apartman nagyon közel volt az iskolához, ahol a női csapattal laktunk. Hat lány élt az apartmanban, és egy szobában ketten voltunk. Öt perc séta volt az iskola, így minden nap otthon tudtam ebédelni az óráim után. Az edzés 4-kor kezdődött, úgyhogy előtte mindig próbáltam valami könnyű ebédet enni. Az edzés 4-től 7-ig tartott, utána a lányokkal és fiúkkal együtt sétáltunk haza – azokkal, akik ugyanott laktak, általában nemzetközi diákokkal. Este házi feladat, felkészülés a másnapra. Persze ezek a napok változtak, ha szezon volt és meccsnapunk volt. Olyankor, ha messzebbre kellett utaznunk, ki is kértek minket az iskolából. De egy átlagos nap edzéssel így nézett ki.

Mi volt a legszebb emléked (eredményed) amióta teniszezel, mire vagy a legbüszkébb?

Első évemben megnyertük a Women’s Tennis State Championshipet, és mi voltunk az iskola történetében az első női csapat, amelynek ez sikerült. Ez egy fantasztikus élmény volt, amit sosem felejtek el. Nem feltétlenül az eredményeimre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy meddig eljutottam. Amerikában szerettem volna folytatni a teniszpályafutásomat – és elértem a célomat. USPTA minősítéssel rendelkező tenisz­edző lettem, és Kaliforniában egy tenisz­akadémián dolgozom vezető edzőként. Imádom, amit csinálok, és ott élhetek, ahol igazán szeretek.

Mit szeretsz a leginkább Amerikában? Létezik az, amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?

Ez nem könnyű kérdés, mert nagyon sok minden van, amit szeretek, de sok minden hiányzik is Magyarországról. Ami először feltűnt, és más volt, mint otthon, az az, hogy az emberek sokkal közvetlenebbek – köszönnek, ha az utcán sétálsz, vagy egyszerűen csak rád mosolyognak. A szupermarketekben olyan nagy volt a választék, hogy először nem is tudtam eldönteni, mit vegyek – csak fényképeztem a termékeket, és mutattam őket a családomnak. Azért elég nagy változás Budapestről Kaliforniába költözni, minden új volt számomra.

Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?

Szerintem a magyar oktatás – legalábbis általános iskolában – jobb, mint az amerikai. Sokkal több a követelmény, és sokkal szigorúbban veszik a tanulást, mint itt. Még picike az én gyermekem, de ez az egyetlen dolog, amitől tartok itt, amikor majd iskolába kell mennie. Valószínűleg magániskolát választunk, és hétvégente magyar iskolába is fog járni.

Melyik egyetemre jártál, mit tanultál?

Először a Cerritos College-ba jártam, ahol a Business szakot választottam. Később önállóan megpályáztam egy teljes ösztöndíjat, amely teljes egészében támogatta a tanulmányaimat és a lakhatásomat is. Mivel az első egyetemen nem teljes ösztöndíjjal tanultam, szerettem volna megpróbálni egyet elnyerni. Sikerült is megkapnom, így a Florida State University-re mentem. Később vissza szerettem volna térni Kaliforniába, ezért végül a California State University-n végeztem Business szakon.

Mesélnél arról, mivel foglalkozol mostanában? Hogyan alakult az életed az amerikai időszak óta?

Vezető tenisz­edző lettem egy, San Francisco közelében található tenisz­akadémián. Jelenleg szünetet tartok, mivel tavaly szeptemberben megszületett az első gyermekem, de amint lehet, visszatérek. 19 évesen költöztem ki, és szinte itt nőttem fel. Miután kijöttem tanulni, az elmúlt tíz évben csak látogatóba mentem vissza, és közben elkezdtem Amerikában felépíteni az életemet. Sok nehéz időszakon vagyok túl, mivel a családom messze volt, és csak lelkileg tudtak támogatni. Ott nem tudtak lenni velem, amikor szükségem lett volna rájuk. Sokszor éreztem magam magányosnak, hiába voltak barátaim – a családom nagyon hiányzott. De a cél mindig ott lebegett a szemem előtt, és sosem adtam fel. Később találkoztam a férjemmel, és megalapítottuk a saját kis családunkat. Számomra az amerikai álom valóban valóra vált.

Mit ajánlanál a mai fiataloknak, akik ebben gondolkoznak?

Ne féljetek belevágni! Amerika rengeteg mindent adhat – tele van lehetőségekkel, csak meg kell tanulni élni velük. Nem könnyű, de ha kitartó vagy, tanulsz, és nem adod fel, akkor bármi lehetséges. Nehéz az elején mindentől és mindenkitől távol lenni, egy idegen helyen, ahol nem ismersz senkit – nekem is nehéz volt. De az emberek nagyon befogadóak a külföldi diákokkal. Csak egy kis idő kell, és máris otthon érzed magad.