Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?
Szerencsére a szüleim nagyon támogatóak voltak. Harmadikos gimnazista voltam, amikor a Study N Sport, megkeresett ezzel a lehetőséggel és a szüleim kezdettől fogva segítettek és támogattak minden lépésben. Felutaztak velem Pécsről Budapestre, hogy megbeszéljük a részleteket a csapattal és ők is megismerjék a programot. Mellettem álltak a vizsgákra való felkészülési folyamatok során is és támogattak a mindennapokban az egész folyamat közben, valamint akkor is, amikor már kint voltam. Biztosan nem volt ez egyszerű számukra, de én mindig úgy éreztem, hogy mellettem állnak és segítenek.
Miben nyújtott neked segítséget a Study N Sport?
A Study N Sport, vagy ahogy én akkor megismertem, az Easygo to USA, az egész kijutási folyamatban segítséget nyújtott. Segítettek a nyelvvizsgára és a SAT-re való felkészülésben, biztosították a megfelelő képzéseket. Természetesen az egyik legnagyobb segítség a kinti edzőkkel való kommunikáció elindítása volt, hiszen nekem erre egyedül nem lett volna lehetőségem. Folyamatosan támogattak ebben kommunikációban és válaszokat adtak a felmerülő kérdésekre. Emberileg is sokat segítettek, hiszen mindig úgy éreztem, hogy mellettem állnak és számíthatok rájuk.
Milyen egy kinti edzés a magyarországihoz képest?
A kinti edzésmódszer a teniszben sok újdonságot megmutatod számomra. Ami nekem teljesen új volt, az a nehéz súlyzós edzés, hiszen itthon nem végeztem ilyet korábban. Az is újdonság volt számomra, hogy egy átlagban 8 fős csapattal végeztem az edzéseket és egyéni edzésre csak ritkábban került sor. Az edzéseket általában közös bemelegítéssel indítottuk, aminek volt egy adott felépítése, a végén pedig a csapat mottójának kiáltásával zártunk, amely az összetartást jelképezte.
Mennyire sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés? Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel?
Szerencsére a beilleszkedés elég hamar ment, ami annak is volt köszönhető, hogy az egyetemen nagyon sok nemzetközi diák volt, így változatos volt a kultúra is és befogadóak voltak az emberek. Továbbá a csapat is nemzetközi volt, így sokan voltak hasonló helyzetben, mint én. Az idegen nyelvvel szerencsére nem volt sok gondom, mert általános iskolás koromtól fogva tanultam angolt, nagyon szerettem és közel állt hozzám a nyelvtanulás és mire kijutottam, két felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezem angol nyelvből. Ennek ellenére természetesen kellett egy kis idő, mire teljesen átállt a gondolkodásom is angolra és megszoktam, hogy nem hallok magyar szót magam körül. Persze voltak vicces szituációk, amikor nem értették, mit szeretnék mondani, mert mondjuk egy brit kifejezést használtam, de hamar megtanultam, hogy hogyan tudom a legjobban megértetni magam. Sőt, ez olyan jól sikerült, hogy itthon a mai napig nem sikerült elhagynom az amerikai akcentust és sokan meglepődnek, amikor meghallanak angolul beszélni:)
Mennyiben tért el a kinti étkezésed az ittenihez képest?
A kinti étkezési szokások és étkezési kultúra lényegesen eltér attól, amit itthon megszoktam. Engem hatalmas meglepetésként ért, amikor megláttam, hogy bizonyos ételekből milyen óriási adagokat lehet venni például egy bevásárlóközpontban, annak ellenére, hogy azért számítottam ilyesmire. Általánosságban azt tapasztaltam, hogy a legtöbb ételben sokkal több a cukor és a kalória, amire nagyon figyelni kell. Az én esetemben például hiába ettem hasonló mennyiséget, mint otthon, mégis elkezdtek felszaladni a kilók annak ellenére, hogy a hét 6 napján edzettünk, sokszor naponta kétszer is. Az egyetemen volt többféle étterem és kantin is, ahol sok mindenből lehetett válogatni. Én igyekeztem általában a főtt ételeket választani, amiket frissen készítettek el a kantinban. Ennek ellenére én azt tapasztaltam, hogy mivel a magyar konyha nagyon jellegzetes és itthon nagyon finom, jól elkészített ételekhez voltam szokva, általában a hasonló ízeket kerestem kint is, viszont nagyon elvétve sikerült ezt megtalálnom, ami mindig egyfajta hiányérzetet keltett bennem.
Hogyan teltek a mindennapjaid?
A mindennapi életet általában az határozta meg, hogy melyik szezonban voltunk éppen - tavaszi vagy őszi. A teniszezők ősszel és tavasszal is versenyszezonban voltak nálunk, csak a versenyek jellege tért el. Az őszi szezon mindig rövidebb volt és egyéni tornákon vettünk részt a csapattal, a tavaszi szezon pedig az egész félévet végigkísérte és majdnem minden hétvégén versenyeztünk a csapattal közösen más csapatok ellen. Ősszel általában csak a félév elején kezdtük el az edzéseket, amikor megkezdődött a tanév is. Ilyenkor minden nap volt edzés, kivéve hétfőn, mert egy napot kötelezően kellet kapnunk pihenni. A napi rutint mindig az éppen aktuális órarend és az edzésterv határozta meg. Volt, hogy délelőtti óráim voltak és délutáni edzések és volt, hogy fordítva. Ősszel általában 4-5 tornán vettünk részt, a többi hétvégén edzettünk. Október végére-november elejére lett vége a szezonnak, ami azt jelentette, hogy csökkent az az idő, amit egy héten edzéssel tölthettünk, így ilyenkor az edzések kicsit rövidebbek lettek vagy kevesebb hosszabb edzés volt. Így ment ez a félév végéig, majd a karácsonyi szünet után legtöbbször korábban vissza kellett mennünk az előszezonra. Ezt azt jelentette, hogy a tanév kezdete előtt kb. egy hetet napi 2-3 edzéssel töltöttünk, hogy a tanév első hétvégéjén már fel legyünk készülve az első versenyre. Ezekben a félévekben majdnem minden hétvégén utaztunk versenyre, sokszor már pénteken, ezért hét közben is feszítettebb volt a tempó: előre kellett készülni a vizsgákra, korábban el kellett kezdeni megírni a beadandókat, szólni kellett a tanároknak a hiányzásokról, be kellett szerezni a hiányzó tananyagokat és hasonlók. Ettől függetlenül a napok hasonlóan teltek - edzés, suli, tanulás, hétfőnként pedig nem volt edzés.
Mi volt a eddigi legszebb emléked (eredményed) amióta teniszezel, mire vagy a legbüszkébb?
5 éves korom óra teniszezem, ez alatt az idő alatt szerencsém volt sok szép dolgot megélni. Az egyetem előtt az itthoni mezőnyben az országos top 20 környékén voltam, illetve országos bajnokságon a legjobb 8 között voltam, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. Sok vidékbajnokságon és más versenyen is szerepeltem ezeken kívül. Az egyetemről az egyik legszebb emlékem, amikor az egyik őszi szezonban egy versenyen megnyertem azt a csoportot, amiben indultam és egy nagyon sikeres őszi szezonom volt abban a félévben.
Mit szeretsz a leginkább Amerikában? Létezik az, amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?
Amerikában lehetőségem volt megismerni fantasztikus embereket, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot és nagyon hiányoznak. Nekem ők és a velük töltött idő a legkedvesebb emlékeim a kint töltött évekről és őket szeretem a legjobban Amerikában. Számomra rengeteg pozitív élményt tartogatott Amerika, de voltak nagyon nehéz napok is, amiken a családom és a kinti emberek segítettek át. Az én amerikai életérzésem azok az élmények, amiket volt lehetőségem megélni kint és ebbe minden beletartozik. Természetesen volt részem az igazi amerikai piros poharas házibulikban, country club báros bulikban, kosárlabda meccseken és társai, de az a 4 év nem csupán ebből állt. Az egyetemen kívüli életet sajnos csak kevés lehetőségem volt megtapasztalni, hiszen a legtöbb időt edzéssel és tanulással töltöttem. Amikor ebből kicsit kiszabadultam, sokszor akkor is ott volt a fejemben. Egyetem után nem tudtam kint maradni, mert nem volt olyan munkáltató, aki a COVID időszakban vagy kicsivel utána bevállalta volna, hogy indít egy petíciót egy külföldi diáknak és bebizonyítja, hogy amerikai állampolgár nem alkalmas egy adott pozícióra, csak én, mert ugye az én szakmámban csak így tudtam volna elhelyezkedni kint munkavállalói vízummal. Összességében azt gondolom, hogy létezik az amerikai életérzés és szerintem abból a fajta szabadságból fakad, amit az ember ott érez. Amerika a világ kulturális olvasztótégelye és emiatt talán nem érzi magát annyira kívülállónak az ember.
Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?
Ami szerintem más az amerikai oktatási rendszerben az az, hogy vannak privát és public egyetemek, amelyek az egyetemi kultúrában elérnek egymástól. Az én tapasztalatom az, hogy a privát egyetemek drágábbak és sokszor emiatt kevesebb diák is jár oda (nem minden esetben természetesen). Általánosságban szerintem drága az egyetemi oktatás és emiatt nem mindenki engedheti meg magának. Az én tapasztalatom az, hogy a Bradley University-n, ami egy kisebb-közepes méretű privát egyetem, nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és az magas színvonalú volt. Mivel az egyetemi sportnak nagy hagyománya van, én azt gondolom, hogy ez a része jobb, mint Magyarországon. Nem kell az embernek választania, hogy elmegy egyetemre, majd dolgozni és szinte vagy teljesen abbahagyja a sportot, vagy elmegy sportolónak és akkor sokkal kevesebb vagy szinte semmi ideje nem jut a tanulásra, munkára. Természetesen ez csak az én véleményem, mert nekem az amerikai egyetemi sport jelentette az arany középutat: nem kellett abbahagynom a teniszt és mellette részt vehettem magas színvonalú egyetemi oktatásban. Mivel ez a legtöbb esetben megköveteli az embertől azt, hogy jól ossza be az idejét és jól tudjon szervezni-tervezni dolgokat, a legtöbb munkahelyen kint szerintem örömmel veszik a tanuló-sportolókat. Mivel sajnos ezt én nem tapasztaltam meg, ezért ezt nem tudom teljes bizonyossággal állítani, csak kinti ismerősöktől, barátoktól hallottam ezt az információt. Amiben szerintem az amerikai oktatás gyengébb, az az egyetem előtti oktatás. A korábbi szobatársam mesélte, hogy például neki a gimnáziumban nem volt olyan, hogy kötelezően kell tanulni mondjuk 1 évig földrajzot vagy fizikát vagy bármit, hanem az egyetemhez hasonlóan mondjuk felvett egyik félévben földrajzot, de nem volt kötelező. Személyes tapasztalatom sajnos ebben nincsen, de szerintem ez lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy sokszor nem rendelkezik valaki egy úgymond alapvető műveltséggel, hogy tisztában legyen kicsit a világ dolgaival. Természetesen ez nem mindig igaz, én csak a saját tapasztalatom alapján gondolom így.
Mik a jövőbeni terveid, céljaid a sportban és azon kívül? (USA-ban és utána?)
2021 decemberében diplomáztam és utána hazajöttem. Szerettem volna egy kis ideig kint maradni és dolgozni, számos állásbörzés és állásinterjún részt vettem, de sajnos nem sikerült olyan munkáltatót találnom, aki biztosított volna számomra munkavállalói vízumot. Az egyetem végére kicsit besokaltam a sporttal, mert a vége felé sajnos sok változás történt a csapatban, sok mindent nem a legokosabban csináltak bizonyos emberek, sokat voltam sérült emiatt és egy kicsit sok lett. Olyan edzéstervekkel álltak elő, amelyek nagyon rosszul voltak felépítve és olyan elvárásokkal voltak teli, amelyek néha szinte teljesíthetetlenek voltak. Többen lesérültek ebben az időszakban, aminek a kezelése szintén problémás volt. Sokszor nem vettek komolyan minket vagy nem megfelelően kezeltek, amikor sérültek voltunk, így olyan is előfordult, hogy fájdalommal inkább edzettünk és nem szóltunk róla annak érdekében, hogy szabaduljunk. Ezek miatt kellett egy kis szünet a sportból, amikor hazajöttem. Nagyjából másfél évig tartott ez a szünet, ami után a tenisz és a mozgás csak hobbi szinten maradt meg. Diplomázás után pihentem pár hónapot és 2022 áprilisában helyezkedtem el az első munkahelyemen logisztikusként. Azóta is ebben a szakmában dolgozom, jelenleg logisztikai vezetőként. Sajnos nemrég volt egy balesetem, ami miatt hamarosan meg fogják műteni a lábamat, így sportolni még sajnos egy darabig nem fogok tudni. Célom az, hogy a műtét után ismét egy kicsit visszataláljak a mozgáshoz és a teniszhez egy olyan közegben, ahol azért tudok játszani, mert jó érzés és nem azért, mert kötelező. Ha minden jól megy, párommal jövőre utazunk Amerikába a volt szobatársam esküvőjére. Szeretnék visszatérni az Államokba, de hosszútávon, életvitelszerűen nem valószínű, hogy tudnék ott élni. Ennek ellenére nagyon szeretem Amerikát, mert hihetetlen, hogy mennyire sokat kaptam tőle. Fantasztikus embereket ismertem meg, nagyon sok mindent láttam, utaztam, barátokat szereztem, tanultam, buliztam, éltem. Ez mindig a szívem része marad, mert ott sokat tanultam magamról is. És mindez nem jöhetett volna létre a Study N Sport nélkül, így nekik a mai napig eszméletlenül hálás vagyok, hogy mindezt megtapasztalhattam.
コメント