top of page
  • Szerző képeStudyNSport

"Orvosi javaslatra kezdtem el úszni, később Amerikában szereztem meg a pszichológiai diplomámat." - interjú Bévárdi Zsófival



Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?

2004-ben ortopéd orvosi javaslatra kezdtem el az úszást ovis úszás keretein belül. Majd edzői biztatásra, már nem csak gyógyászati, hanem a sport céljából is.

 

Kinek köszönheted a jelenlegi sikereidet a leginkább?

A családomnak, edzőimnek, az StudyNSport teljesen csapatának, professzoroknak, és magamnak is mert, sosem adtam fel.

 

Mik a jövőbeni terveid, céljaid a sportban és azon kívül? (USA-ban és utána?)

2023 februárjában befejeztem az úszást, hiszen 23 májusban megszereztem a diplomámat pszichológia BS. Így versenysporttal kapcsolatos céljaim már nincsenek. Jelenleg mesterképzést végzek, itt az Egyesült Államokban, Nyugat Virginiában. A célom, hogy sikeres klinikai pszihoterapeuta/konzulens legyek, remélhetőleg ugyan itt. Illetve a PhD megszerzés gondolata klinikai szak pszichológiából is foglalkoztat.

 

Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj? 

Nagyon szerencsének mondhatom magam. A szüleim es családom is teljes mértékben támogatta a külföldi tanulmányaimat. Persze nem volt könnyű az elszakadás, de mindenki tudta, hogy hosszú távon ez lesz a kifizetődő a célok tekintetében.

 

Mit szeretsz a leginkább Amerikában?

Az emberek közvetlenséget, segítőkészségét, illetve a mentalitását.

 

Véleményed szerint mik az előnyei, és milyen kihívásokat teremt az amerikai egyetemi élet?

Számtalan előnyé van az itteni egyetemi életnek: kapcsolatok, tapasztalatok, motiváció, önmegvalósítás, lehetőség kutatásokra es konferenciákra, egyensúly a tanulás és sport között. Az itteni „egyedüllét” önállóságra tanít, megtanít beosztani az időt. Az egyetlen kihívás, ami eszembe jutott az nem is igazán az egyetemre vonatkozik, hanem inkább, hogy nagyon messze vagy a családtól, így fontos eseményeken nem tudsz ott lenni, de hát valamit valamiért.

 

Milyen iskola és sporttevékenységen kívüli elfoglaltságaid vannak?

Az alap képzés során, sok lehetőségem volt utazni es felfedezni a környéket. Mindkét egyetem, ahova jártam/járok relatív közel van számtalan nagyvároshoz (Pittsburgh, Washington D.C., Cleveland, NYC), így viszonylag egyszerű utazni. Emellett az állam (Nyugat Virginia) tele van nemzeti parkokkal, így a túrázásra is van lehetőség. A szabadidős foglalkozások mellett, sokat dolgoztam az egyetem sport központjában.

 

Hogyan telnek a mindennapjaid?

Az alapképzés alatt minden hétköznap kettő edzés volt (száraz es vizes). Naponta átlagosan két-három órám volt/ klinikai gyakorlat utolsó évben. Emellett átlagosan négy-öt órát dolgoztam, mint úszó oktató és edzőtermi recepciós. Jelenleg órákra járok, sokat olvasok/tanulok és dolgozom, mint tanár és kutató asszisztens. Mindig próbáltam/próbálok pihenési időt is beiktatni, hogy ne égjek ki. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy sportolóként oda figyeljünk önmagunkra. Bár azt sem tagadom, hogy voltak/vannak napok amikor nehéz mindent kontrollálni.

 

Milyen egy kinti edzés a magyarországihoz képest?

Én sokkal egyszerűbbnek találtam. Itt nem csak a fizikai forma (persze vannak kivételek), hanem a mentális egészség is előtérben van.


Mennyiben tér el a kinti étkezésed az ittenihez képest?

A legelső évben nagyon sokat szenvedtem. Csak az iskolai menzán tudtam megoldani az étkezést és mint tudjuk, az amerikai ételek nem a legegészségesebbek. De ez is egy tanulási folyamat, megismerni az ételeket és hogy mit tud a szervezet hasznosítani. Második évtől már tudtam magamnak főzni, így sokkal egyszerűbb volt egészséges es tudatos étkezést fenntartani.

 

Mi volt az eddigi legszebb emléked (eredményed) amióta úszol, mire vagy a legbüszkébb?

Az egyetem első évében sikerült megdönteni egy 20 éves iskolai rekordot mérföldön. Amikor megérintettem a falat es visszanéztem, az egész csapat egy emberkent örült a sikeremnek. Ez is mutatja, hogy mennyire szupportiv es családias az itteni légkör/csapat. Büszke vagyok, hogy egy ennyire jó csapat része lehettem.

 

Mit ajánlanál azoknak a fiatal sportóloknak, akik azon gondolkodnak belevágjanak-e?

Klisé, de kövesd az álmaidat és ha igazan szeretnéd sikerülni fog. Megismerheted önmagad és egy teljesen új kultúrát. Emellett olyan élményekben, tapasztalásokban lesz részed, amit senki sem vehet el tőled.

 

Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel az elején?

Az elején nem volt egyszerű, de köszönhetően a professzoroknak es a barátaimnak nagyon könnyen fel tudtam venni a lépést.

 

Volt már lehetőséged kipróbálni az egyetemi diákmunkát, ha igen, milyenek a tapasztalataid?

Korábban említettem, hogy úszó oktatóként es recepciósként dolgoztam az egyetem sport központjában az alap képzés alatt. Nagyon jó tapasztalatim vannak es könnyen össze tudtam egyeztetni az órákat, edzéseket és a munkát.

 

Mennyi sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés?

Extrovertált vagyok és a körülöttem lévő emberek is nagyon befogadók, így az alap képzésen és a mester képzésen is egyből sikerült beilleszkedni.

 

Sikerült már kapcsolatokat építened, és mennyire tartod fontosnak ezt az aspektust?

Már majdnem az ötödik év végen járok, így szerencsere igen, nagyon sok és jó kapcsolatot sikerült építeni. A mai világban a kapcsolatok aranyat érnek, sose lehet tudni kihez mikor tudsz fordulni akar munkalehetőség miatt, vagy csak hétköznapi segítség gyanánt. Emellett te is lehetsz az, aki másoknak tud segíteni.

 

Tapasztalatod szerint van olyan, hogy „amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?

Az emberek kedvességé, közvetlenségé és segítőkészsége mindenképpen kiemelkedik. De persze mint mindenhol, itt sem egyszerű minden. Erre főleg most, felnőtt fejjel jöttem rá. Bár így is úgy gondolom, hogy itt sikeresebb jövőt tudok felépíteni es elhelyezkedni a szakmában (pszichoterápia/pszichológia).

 

Hogy érzed, a kinti évek milyen hatást gyakorolnak majd a személyiségedre?

Ez elmúlt öt évben nagyon sokat fejlődtem. Azt nem mondanám, hogy a személyiségem változott, de megismertem önmagam, nem felek semmi fele problémától. Az önállósággal sosem volt baj, de most meg magabiztosabb vagyok egy akadály leküzdésében. Emellett megtanultam elfogadni, mindent, ami körülöttem van és amin nem tudok változtatni, bár ez szerintem a szakmai orientációval is jön.

 

Elgondolkodtál már azon, hogy esetleg tanulmányaid befejezése után is az USA-ban maradj pár évre, esetleg hosszabb távon is?

Jelenleg is itt végzem a mester képzést klinikai pszihoterapeuta/konzulens szakon. Ahhoz, hogy praktizálni tudjak függetlenül itt az Egyesült Államokban, 2 év szupervízió vár még rám. Emellett klinikai szakpszichológia PhD-t is szeretnék végezni. Szóval az elkövetkező 10 évet még biztos itt képzelem el, bár úgy érzem, hogy talán végleg itt maradok. De aztán ki tudja, sosem lehet tudni mit hoz az élet.

 

Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?

Igaz nem jártam felsőoktatásban Magyarországon, de a hallottak alapján az amerikai oktatás sokkal gyakorlatiasabb és a lényegre fókuszál. Azt nem tudom, hogy jobb-e, de számomra egyszerűbbnek tűnik és látszólag kevesebb stresszel jár. 

977 megtekintés0 hozzászólás

Comments


bottom of page