top of page

"Tudtam, hogy mit élt át amikor a dobogó tetején a himnusz neki szólt, számtalanszor beszéltünk róla, milyen érzés lehet, 10 éves kora óta várt erre a pillanatra" - interjú Kovács Erikával.

Szerző képe: Szandra BányikSzandra Bányik

Hogyan élted meg, amikor Zalán úgy döntött, hogy Amerikában folytatja tanulmányait és sportkarrierjét?

 

Egyáltalán nem éltem meg tragédiaként, sőt inkább lehetőségként. Egyrészt az én hozzáállásom egy picit más: azzal a szemléletmóddal néztem erre a projektre, hogy mekkora lehetőség neki az életére nézve. Ez megnyugtató volt számomra. 10 éves volt mikor ezt az álmát közölte velünk és azóta igyekeztünk célként szem előtt tartani, még akkor is, ha nem volt mindennapos téma a családban. Volt időnk felkészülni erre.

 

Milyen nehézségekkel vagy kihívásokkal szembesültetek a kijutás során, és hogyan sikerült ezeket áthidalni?

 

A feltételem az volt, hogy mindenben neki kell 100%-ban felkészültnek lenni, hiszen ezt ő akarja. Az elejétől a végéig, Ő kezelte azokat a területeket, melyek szükségesek voltak a kijutáshoz. Természetesen, ha elakadt, mi segítettünk, illetve igyekeztünk útmutatást adni. Voltak nehezebb dolgok, melyben a Study N Sport volt a segítségünkre. A legnagyobb nehézség talán a türelem volt, hiszen mindenki arra számít, hogy mielőbb kapjon egy szuper ajánlatot. Erre időt kell szánni, megérteni az amerikai egyetemek működését.

 

Mit gondolsz, milyen szerepe volt a Study N Sportnak Zalán amerikai sikerének megvalósításában?

 

Nagy szerepe volt. Kezdetektől egy iránymutatást kaptunk. Volt egy elképzelésünk, amely természetesen nem tükrözte a valóságot, és nekik sikerült helyre rakni. A nagy előny, hogy a kommunikációs csatornáik bejáratottak és nagy skilljük van a vízumokkal kapcsolatban. Minden kérdésre, kérésre választ kaptunk, biztos vagyok benne ezt önállóan nem tudtuk volna végig járni, vagy ha igen akkor várhatóan több buktatója lett volna a folyamatnak. Egy szóval én azt mondanám a Study N Sport a biztonság érzését adta nekünk.

 

Milyen érzés volt szülőként látni Zalánt az olimpián?

 

Ez egy érzelmi hullámvasút volt! Miközben a stadionban voltunk, ahol 35000 ember nézte az úszókat egy eufórikus érzés volt rajtunk, hogy ez mekkora siker. Kicsi kora óta erről álmodott, és ennek most a részese. Amikor úszott, akkor a libabőr kerülgetett bennünket, melyet átitatott a büszkeség érzése. Szurkolás közben az aggodalom is becsúszott, hogy Ő milyennek fogja érezni, értékelni a saját teljesítményét. A mi feladatunk az volt, hogy mellette álljunk és támogassuk még jobban, mint valaha. Kívánom minden szülőnek, hogy élje át ezt, még akkor is ha nem olimpiának hívják, hanem hétköznapnak. Éljék meg a pillanatot!

 

Hogyan befolyásolták ezek a sikerek Zalánt emberként és sportolóként?

 

Anyaként azt tűztem ki célul, hogy megtanítsam a gyerekeimnek, hogy mindig két lábbal kell állni a talajon. Célokat kell kitűzni, melyeket a legjobb tudásunk szerint el is lehet érni, ha mégsem akkor újratervezésre van szükség. Arról is sokat beszélgetünk, hogy megvan mindennek az ideje. Az ideje az ünneplésnek, a munkának és a tervezésnek. Ezért azt gondolom, hogy helyén tudja kezelni a dolgokat és nem fog emberként megváltozni. Továbbra is az első helyen áll a sport szeretete, mely, mint sportolót mindennap motiválja. A nagyobb és magasztosabb célok elérése mindig a Földön tartja Őt, mint embert és mint sportolót.

 

Mi volt a legbüszkébb pillanatod, amit Zalán karrierje során átéltél?

 

Rengeteg ilyen pillanat volt. Elsőnek talán azt mondanám, amikor 100% ösztöndíjat kapott az USA-ba. Ez nem csak a sporthoz volt köthető, ez már hozzá, mint személyiséghez is kapcsolódott. A legfrissebb pedig a Rövidpályás Világbajnokságon történő szerepelése volt. Tudtam, hogy mit élt át amikor a dobogó tetején a himnusz neki szólt, számtalanszor beszéltünk róla, milyen érzés lehet, 10 éves kora óta várt erre a pillanatra. Nagyon jó volt látni az arcán mindazt amire készült már 18 éve.

 

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik Amerikában szeretnének tanulni és sportolni?

 

Akarják nagyon és ne legyen bennük félelem! Türelmesnek és tudatosnak kell lenni, hiszen ezzel csak nyerni tudnak. A nyelv fontos és erre tudatosan készüljenek. Nem baj, ha az elején nem megy annyira, nagyon hamar tudnak akklimatizálódni. Ráadásul a tapasztalat az, hogy befogadóak az egyetemek és a professzorok arra kíváncsiak, hogy mit tudnak és nem arra, hogy mit nem. Segítséget lehet kérni, sőt adnak, ha szükséged van rá.

 

Mi az az egy dolog, amit szülőként fontosnak tartasz, ha valaki hasonló útra lép?

 

Teljes mellszélességgel álljon a gyerek mögé, hogy érezze azt, hogy ott vannak a szülei neki biztonsági hálóként. De ez nem azt jelenti, hogy helyette döntsön vagy csinálja a feladatait. Az önállóságra terelés fontos, hiszen a tengeren túl magának kell megoldania a helyzeteket, problémákat. A túl féltés a nehéz leváláshoz vezet és a tapasztalat az, hogy ha teret és bizalmat adsz neki, akkor még inkább a családhoz tartozást fogja érezni.

 

Hogyan tudják a szülők a legjobban támogatni gyermekeiket egy ilyen nagy döntés során?

 

A kulcsszó a kommunikáció. Fontos, hogy a döntései előtt sokat beszéljenek arról, hogy mire számíthat. Megbeszélni az opciókat segíthet abban, hogy azt érezheti: nem csak egyféle választása van és azt, hogy mindig van megoldás mindenre. Ehhez az önállóság előtérbe helyezése segíthet még a döntési folyamatokban. És talán a legfontosabb az, hogy érezze a családhoz való kötődése fontos és az az a hely, ahova mindig mehet, és ha segítséget kér akkor meg is kapja.

 

Hogyan tudsz mentáltrénerként segíteni a sportolóknak és a családjuknak a felkészülésben és az átállásban?

 

A legtöbb esetben a probléma ott merül fel, hogy nem ismerik a külföldi rendszert, ezáltal félelem alakul ki bennük. A félelem átcsaphat önbizalom hiányba, mely akadály lehet a sport területén már a kijutás előtt. Mint coach és mentál tréner az az elsődleges feladat, hogy a saját magába vetett hitét erősítsük. A másik a célrendszer felállítása. Ha van egy célja, akkor jól fel tudjuk mérni, milyen alcélok szükségesek a magasabb cél eléréséhez. Az út során számos kudarccal is találkozhat és egy erős önbizalommal és önreflexióval jobban fel tudja dolgozni a sportoló. A kisebb-nagyobb kudarcokból tanulni egy nagy lépés az önismeret felé, mellyel elérheti, hogy még jobban akarja elérni az álmát.

 

Miben látod a legnagyobb kihívást a sportolók és a szülők számára, és hogyan segíthet ezt leküzdeni a mentális felkészítés?

 

A legnagyobb kihívás az, hogy készüljenek fel egy hosszabb utazásra. Ez egy hosszabb folyamat sok bürokratikus elemmel és ebben gyakran elvesznek. A türelem nagy segítség, mely tudatossággal, kommunikációval elsajátítható. Ha fel tudja mérni a külső és belső erőforrásait, mint szülő és mint sportoló egyaránt, akkor sokkal inkább egy csodálatos utazásnak élhetik meg a jelenben és nem teherként. Talán ez az, amiben egy coach igazán tud partner lenni mind a két félnél.

692 megtekintés0 hozzászólás

Comments


bottom of page