Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?
Másfél éves korom óta természetesnek éreztem, hogy rúgom a labdát. Kipróbáltam több sportot is, de nálam mindig is a foci volt a nyerő. Az évek során egyszerűen beleszerettem a labdarúgásba és a mai napig hatalmas része az életemnek.
Kinek köszönheted a jelenlegi sikereidet a leginkább? Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?
Ezt a kérdést vegyes érzelmekkel válaszolom meg. Számtalan ember hozzátette a magáét ahhoz, hogy ez az “amerikai projekt” sikerüljön (vagy, hogy ne). Amikor először megemlítettem, hogy Amerikában szeretnék tanulni és sportolni, a legtöbb családtagnak, ismerősnek nem tetszett az ötlet és nagyon ellenezték. Többek között ezeknek az embereknek is köszönöm, hogy nem hittek bennem, visszahúztak, kritizáltak. Ez nekem hatalmas motivációt adott, hogy az előbb említett negatív gondolatokat megcáfoljam.
Aki az első, nem ilyen reakciót mutatta és látta benne(m) a potenciált, az az apukám volt. Ő az aki a kezdetektől fogva támogatta ezt az ötletet, valamint anyagilag is átsegített a nehéz egyetemi éveken. Természetesen minden olyan szerettemnek, közeli barátomnak, (személyi) edzőnek köszönettel tartozom aki a történetem része (volt). Ugyanakkor kiemelném, hogy a StudyNSport (egykori EasyGoToUSA) segítsége és professzionális munkássága nélkül ez az álom nem válhatott volna valóra.
Mit szeretsz a leginkább Amerikában?
A számtalan lehetőséget. Azt, hogy nyitott szemmel járva rengeteg jó kapcsolatot lehet kiépíteni, kemény munkával mesebeli helyekre eljutni és “világot látni”. A munkám értékelve van, a befektetett idő és energia megtérül. A rendszerezett, követhető programok egymásra épülnek. Az egyetemi órák, edzések (esetleges munka) nem ütköznek egymással, így bármilyen program vagy prioritás megtervezése megoldható egyszerű logisztikával.
Véleményed szerint mik az előnyei, és milyen kihívásokat teremt az amerikai egyetemi élet?
Előnyök közé sorolnám az új kultúrák megismerését, a nyelvek tanulását, és a kapcsolatok kiépítését. A folyamatos fejlődés lehetősége mindenki előtt ott van amivel érdemes élni. Kihívásnak mondanám, hogy hétről-hétre a legmagasabb szinten kell teljesíteni a sport és a tanulmányok terén, valamint a kettő között az egészséges egyensúlyt megtalálni. Nagy a veszély a kiégésre, ezért sokat számít, ha az ember szereti amit csinál és nem vállal túl sokat magára.
Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?
A felsőoktatási tananyag könnyebbnek tűnik az otthonihoz képest. A szisztematikus tanulási útmutató rengeteget segít és ezt hiányolom a magyar oktatásból. A számonkérés sűrűbben történik, viszont abból a fejezetből van amit tanulunk és kivétel nélkül előre jelezve. Az egyik legnagyobb különbség az előbb említett tényhez köthető, hogy a professzorok arra kíváncsiak amit tudok és nem arra amit nem. Szeretnék a saját példámmal élve egy gondolatot megosztani ezzel kapcsolatban:
Középiskolában rengeteget kellett szenvednem hogy végig kitűnő tanuló legyek. Sok fontos dolgozat jegy és vizsga értékelése azt tükrözte, hogy nem vagyok elég jó tanuló annak ellenére hogy szorgalmasan készültem. Ez mély nyomot hagyott bennem, hisz ezáltal sokkal nehezebb volt bebizonyítani az amerikai iskoláknak, hogy versenyképes vagyok. Így négy év után az egyetemet “Magna Cum Laude” elismeréssel elvégezve úgy érzem, hogy könnyebb volt mint az otthoni középiskola. Összességében az a meglátásom, hogyha a magyar tananyagot az amerikai rendszerben tanítanánk, sokkal hatékonyabb és kifinomultabb oktatást tudnánk elérni.
Milyen iskola és sporttevékenységen kívüli elfoglaltságaid vannak? Hogyan telnek a mindennapjaid?
Nagyon nincs sok szabadidőm. Rendszeresen előre tanulok, hogy felszabadítsak kis időt magamnak. Általában videókat nézek, pihenek vagy számítógépes játékokkal játszok.
Egyetem alatt hétköznapokon:
4:45-kor kelés;
5:00-6:30-ig edzőterem;
7:00-7:45-ig fürdés, reggeli;
8:00-11:30-ig órákon részt venni, jegyzetelni;
11:45-13:45-ig diákmunka (kafetéria), ebéd;
14:00-15:50-ig órákon részt venni, jegyzetelni;
17:00-18:30-ig edzés;
19:00- 21:30-ig fürdés, vacsora, beadandók/tanulás;
22:00-kor alvás.
Általában az egész hétvége elmegy utazással ha idegenben játszunk bajnoki meccseket (néha hét közepén is, ilyenkor órákról is hiányzunk amit később kell pótolni). Hazai meccsek esetén a Szombat vagy a Vasárnap szabadnap.
Milyen egy kinti edzés a magyarországihoz képest?
Számos egyetemi focicsapat óriási hangsúlyt fektet a mennyiségre (néha a minőség rovására) amikor a csapatépítésről van szó. Egyszerre ötvenen edzünk négy edző jelenlétében. Kevesebb a technikás, tehetséges játékos akik sebességgel és erővel igyekeznek kompenzálni. Van rendszeresen “filmnézés” amikor a következő ellenfelet analizáljuk és felkészülünk belőlük (általában a meccs előtti tréningen). Számos edzés csak az erőnlétről szól, vagy különböző variációkat/figurákat gyakorlunk be rengeteg “álló játékkal”.
Mennyiben tér el a kinti étkezésed az ittenihez képest?
Nagyon eltérő és hiányoznak az otthoni ízek. Oda kell figyelni mit eszek, mert nagyon egyszerű “ellustulni” és egészségtelenül étkezni. Itt kint nagyon sok olcsó gyorsétterem van amíg az egészséges hozzávalók drágábban, nehezebben érhetők el. Ez komplikálttá teszi az élsportoló életet, főleg ha az egyetemi étkezde sem a legjobb.
Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel az elején?
Egész fiatalon kezdtem el angolul tanulgatni, egyszerűbb szavakat és kifejezéseket már az általános iskola első éveiben tudtam. Később rengeteget hozzátett, hogy kéttannyelvű műszaki szakközépiskolában angol nyelven tanultam a tárgyak nagy részét, valamint egy második nyelvet is felvettem a tantárgyak közé. Rengetegszer újra néztem a kedvenc filmjeimet idegen nyelven, valamint néhány számítógépes játék és videó ugyancsak bővítette a nyelvtudásom.
Volt már lehetőséged kipróbálni az egyetemi diákmunkát, ha igen, milyenek a tapasztalataid?
Igen, második szemeszter elején kezdtem el az iskola konyháján dolgozni, ami elég embert-próbáló, nehéz munka volt a tanulás és a sport mellett. Ugyanakkor az iskola kampuszán karbantartóként is dolgoztam néhány csapattársammal az első nyáron ami ugyanígy kemény fizikai munkával járt.
Mennyi sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés?
Egyáltalán nem volt probléma a beilleszkedéssel, hiszen egy nagyon befogadó és kedves közeg várt itt kint. A nyitott, energetikus személyiségem is hozzátett ahhoz, hogy nagyon jó kapcsolatokat építsek ki mindenkivel és igyekeztem mindig kedvet varázsolni a környezetemben lévő emberekkel. Ugyanakkor elkezdtem újabb nyelveket is tanulni, hogy tovább erősítsem a köteléket az új nemzetközi barátokkal.
Sikerült már kapcsolatokat építened, és mennyire tartod fontosnak ezt az aspektust?
Amint az előbb említettem, rengeteg új emberrel ismerkedtem meg Amerikában, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Ugyanakkor más országokból is szoros barátságot tudtam kialakítani a csapattársaim révén (Brazil, Chile, Argentína, Spanyolország, Olaszország, Japán, stb.). A “kapcsolati-tőke” elengedhetetlen szerepet játszik az előbb említett kötelékek kiépítésében és ha az ember sikeres szeretne lenni.
Tapasztalatod szerint van olyan, hogy „amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?
Őszintén szólva ez az életérzés számomra még nincs meg, avagy “folyamatban van”. Olyan beállítottsággal érkeztem ide, hogy a prioritásokat szem előtt tartva minden döntés arról kell hogy szóljon, hogy fejlődjek (sportban, tanulásban és a munkában) annak érdekében hogy elérjem amit szeretnék és sikeres legyek. Remélhetőleg néhány év múlva jobban meg tudom válaszolni ezt a kérdést.
Mi volt a eddigi legszebb emléked (eredményed) amióta focizol, mire vagy a legbüszkébb?
Én úgy fogalmaznék hogy az egész ”honnan-hova” történetem magába foglalja az összes elért mérföldkövet:
“Falusi kisgyerekként” nem túl előnyös helyzetből indultam. Számtalan akadályon, szenvedésen keresztül vezetett az út. Az amerikai egyetemre való jelentkezés sok komplex tényezőt vont maga után. Nyolc hónappal a tervezett kimenetel előtt szétszakadt a bal térdem ami megnehezítette, hogy bármilyen formában bebizonyítsam az amerikai edzőknek hogy képes vagyok egyetemi szinten focizni. A rehabilitáció mellett a középiskolai érettségi, amerikai vizsgák, felmérések nyomása alatt nehéz volt pozitívnak maradni.
Az edzőkkel való tárgyalások közepette úgy éreztem kifutok az időből. Egyre inkább úgy tűnt, hogy nem fogok kelleni sehova. Szerencsére az utolsó hetekben jött egy ajánlat a York University akkori brazil edzőjétől. Ez nem volt túl kedvező, de az volt előttem, hogy “vagy ez, vagy semmi”, így elfogadtam.
Elsőévesként, sérülésből frissen felépülve, kevés játéklehetőséggel nagy nehezen sikerült beverekednem magam a csapatba. A második évben sokat erősödve, keményen dolgozva már kezdő voltam és az iskolai munkámat is igyekeztem olyan szintre vinni, hogy jobb támogatást kapjak az egyetemtől.
A harmadik évtől kezdve megkaptam a teljes sportösztöndíjat és tanulmányi elismerésekben is részesültem. Az utolsó évben megválasztottak csapatkapitánynak valamint az év sportolójának is az egyetemen amit Magna Cum Laude értékeléssel végeztem el.
Egyetem mellett lassan negyedik éve edzősködöm és rengeteg jó emlékkel, tapasztalással gazdagodtam. A sok trófea és bajnoki cím, valamint a játékosok óriási fejlődése szezonról-szezonra boldoggá tesznek. Amire sose gondoltam volna, hogy hátrányos helyzetű (Down-kóros, autista, beszédhibás) fiatalokat is képes leszek (akár versenyszerűen) foglalkoztatni és a családjuknak örömet szerezni. Mindezekkel igyekszem jó példát mutatni és pozitív hatással lenni másokra.
Mit ajánlanál azoknak a fiatal sportolóknak, akik azon gondolkodnak belevágjanak-e?
Véleményem szerint az első és egyik legfontosabb tényező az inspiráció. Olyan önmotiváció ami belülről fakad és semmilyen külső tényező sem tudja negatívan befolyásolni azt. Egyfajta szenvedély, ami segít átlendülni a legrosszabb napokon is. Továbbá, az évek során megfogalmazódott bennem a “siker titka” amelyet a következő néhány kifejezés képvisel: pozitív hozzáállás, kemény munka, fegyelmezettség, rendszeresség, következetesség. Mindezek elsajátítása és gyakorlása garantált sikert hoz az életben. Manapság nagyon sokan el vannak veszve, mert vagy a múlton rágódnak vagy a jövőtől félnek. Ebben a felgyorsult világban kicsit érdemes lassítani és élvezni amit csinálunk, értékelni amink van, hiszen semmi sem tart örökké.
Hogy érzed, a kinti évek milyen hatást gyakorolnak majd a személyiségedre?
Én úgy gondolom, hogy komoly, személyiség-formáló hatások értek az “egyetemi élet” alatt és rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. A különböző életszituációk megtanítottak arra, hogy bármekkora akadállyal, problémával állunk szemben, mindig van megoldás. A tetteknek következményei vannak és minden döntésemért egyedül én vagyok a felelős. Ez az elképzelés nekem napi szinten segít átgondoltan a “jó úton” maradni, haladni és azt kitaposni mások előtt.
Mik a jövőbeli terveid, céljaid a sportban és azon kívül? (USA-ban és utána?) Elgondolkodtál már azon, hogy esetleg tanulmányaid befejezése után is az USA-ban maradj pár évre, esetleg hosszabb távon is?
A gondolat, hogy hosszú távon Amerikában maradjak az első nap óta a fejemben van. Lassan négy éve (szezonálisan) edzőként tevékenykedek egy foci klubnál ami U4-U19-es gyerekeket foglalkoztat. Úgy érzem ebben a szakmában el tudnék helyezkedni hosszabb távon, viszont gondolkodom a továbbtanuláson is. Egy sportorvosi, fizioterápia szakhoz köthető orvosi tanfolyamot szeretnék elvégezni, hogy később ne “csak” labdarúgó/személyi edzést tartsak, hanem teljes körű szolgáltatást tudjak nyújtani bármilyen sérüléssel szenvedő sportolónak műtét előtt és után egyaránt. Ez a tervem a jövőre nézve, valamint az, hogy olyan sikereket érjek el ami nem csak a családomat, barátokat, közeli ismerősöket, hanem az egész országot is büszkévé tegye.
Σχόλια