"Már évek óta álmodoztam arról, hogy Amerikában élhessek, tanulhassak, és közben továbbra is futballozhassak." - interjú Gabona Laurával

Hogyan kezdtél el labdarúgni, és mikor érezted először, hogy komolyabban szeretnél ezzel a sportággal foglalkozni?

Általános iskolás koromban kezdtem el a fiúkkal focizni. A legjobb fiú barátom szerettette meg velem a labdarúgást, és ő vezetett be igazán a foci világába. Nem volt egyetlen meghatározó pillanat, amikor eldöntöttem, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni vele, inkább évről évre lett egyre fontosabb számomra. Ahogy fejlődtem és egyre több élményt szereztem a pályán és csapattársaimmal, úgy vált a labdarúgás az életem meghatározó részévé.

Mikor döntötted el, hogy Amerikában szeretnél tanulni és futballozni, és miért ezt az utat választottad? Melyik egyetemre fogsz járni, és mit fogsz tanulni Amerikában?

Már évek óta álmodoztam arról, hogy Amerikában élhessek, tanulhassak, és közben továbbra is futballozhassak. Amikor először megismertem az amerikai egyetemi rendszert, nagyon megtetszett, hogy a sportot és a tanulást ilyen magas szinten össze lehet egyeztetni. Sokáig várnom kellett erre a lehetőségre, hiszen csak akkor vághattunk bele a folyamatba, amikor elértem azt a kort, amikor ez reális lehetőséggé vált. Ebben hatalmas segítséget kaptam a Study N Sporttól, akik végig támogattak és segítettek abban, hogy ez az álmom valóra válhasson. A Idaho State University diákja és sportolója leszek, ahol Sport Management szakon fogok tanulni.

Kiknek köszönheted leginkább, hogy idáig eljutottál?

Elsősorban a családomnak szeretném megköszönni, hogy mindenben támogattak és segítettek ezen a hosszú úton. Nélkülük biztosan nem jutottam volna el idáig. Rengeteg áldozatot hoztak értem, ezért nagyon hálás vagyok nekik. Természetesen az edzőimnek is sokat köszönhetek, akik végig segítették a fejlődésemet, valamint a barátaimnak is, akik mindig támogattak és hittek bennem.És a Study N Sportnak.

Miben segített neked a Study N Sport a folyamat során?

A Study N Sport nagyon sokat segített a teljes folyamat során. Segítettek a megfelelő egyetem kiválasztásában, a kapcsolatfelvételben az edzőkkel, valamint az adminisztratív feladatokban és a jelentkezési folyamatban is. Nagyon sok hasznos tanácsot kaptam tőlük, ami jelentősen megkönnyítette az egész utat.

Mi volt eddig a legnagyobb kihívás az amerikai egyetemi út felé vezető úton, illetve mit vársz a legjobban a kinti élettől és az amerikai egyetemi labdarúgástól?

A legnagyobb kihívást talán az jelentette, hogy a sok lehetőség közül ki kellett választanom azt az egyetemet, amelyik sport és tanulmányok szempontjából is a legjobban megfelel nekem. Emellett komoly döntés volt az is, hogy valóban ezt az utat szeretném-e választani, hiszen hosszú időre magam mögött hagyom a családomat, a barátaimat és az otthoni környezetemet.

A kinti élettől leginkább azt várom, hogy sok új embert ismerhessek meg, nemzetközi kapcsolatokat építhessek, és különböző kultúrákat ismerhessek meg. Emellett szeretném tovább fejleszteni az angol nyelvtudásomat, sokat utazni, és olyan élményeket szerezni, amelyek egy életre meghatározóak maradnak. Az amerikai egyetemi labdarúgásban pedig izgatottan várom, hogy egy új környezetben, magas színvonalon fejlődhessek játékosként és emberként egyaránt.

Mik a legnagyobb céljaid labdarúgóként és diákként Amerikában?

A legnagyobb célom az, hogy büszke lehessek arra, amit kint elértem és átéltem. Szeretnék fejlődni játékosként és emberként is, új tapasztalatokat szerezni, és élni minden lehetőséggel, amit az amerikai egyetemi évek adnak. Emellett fontos számomra, hogy diplomát szerezzek, életre szóló kapcsolatokat építsek, és úgy térjek haza, hogy tudom: mindent megtettem a kinti céljaimért.

Mit üzennél azoknak a fiatal labdarúgóknak, akik most gondolkodnak azon, hogy Amerikába menjenek tanulni és sportolni?

Azt üzenném nekik, hogy ha valóban érdeklik az amerikai lehetőségek, akkor merjenek belevágni, és ne féljenek kilépni a komfortzónájukból. Ez egy nagy döntés, hiszen egy időre maguk mögött kell hagyniuk a családjukat, a barátaikat és a megszokott környezetüket, de cserébe rengeteg élményt, tapasztalatot és lehetőséget kapnak. Én is sokat gondolkodtam rajta, de úgy érzem, hogy megéri kockáztatni egy ilyen különleges lehetőségért. Nemcsak sportolóként és diákként fejlődhetnek, hanem olyan élményeket, kapcsolatokat és barátságokat szerezhetnek, amelyek akár hosszútávon is megmaradnak.