"Azonnal éreztem azt, hogy nekem ez a sport valami újat fog adni." - interjú Újfalvi Lilivel

Mesélj egy kicsit arról, hogyan kezdtél el birkózni, és melyik egyetemen tanultál Amerikában?

Amikor 10 éves voltam, éppen egy testnevelésórára tartottunk anno az osztálytársaimmal még Karcagon, hiszen ott kezdtem el birkózni, és a helyi klub edzője volt a testnevelésórán, ahova birkózószőnyeget hoztak nekünk, és bemutatták nekünk a birkózást. Azonnal éreztem azt, hogy nekem ez a sport valami újat fog adni, és emlékszem, hogy amikor hazamentem suli után aznap, mondtam édesanyámnak, hogy jövő héten birkózóedzés lesz, és menni fogok.

Természetesen édesanyám azt mondta: „Jaj, hát ezt úgyis el fogom felejteni”, de a jövő hét elérkezett, és emlékeztettem édesanyámat, hogy hoppá, ma van birkózóedzés. Látta, hogy komolyan gondolom, így a bátyámmal együtt elmentünk edzésre, és én teljesen ott ragadtam.

Az Egyesült Államokban a Gannon University-n tanultam számvitelt, illetve birkózó voltam. A jövőben maradok itt az egyetem közelében, hiszen a helyi járásbíróságon fogok dolgozni, így lesz arra lehetőségem, hogy tovább folytassam a sportolói karrieremet, illetve mindent meg fogok tenni azért, hogy visszaadjak ennek a közösségnek, amely mindent megadott nekem.

Így a sportolás mellett be fogok segíteni az edzősködésbe, illetve úgymond egy picit menedzser is leszek.

Ha visszagondolsz, miért döntöttél anno úgy, hogy Amerikában szeretnél tanulni és birkózni?

2021-ben döntöttünk úgy a szüleimmel, hogy megpróbáljuk idézőjelesen újraéleszteni a birkózókarrieremet, hiszen sajnos egy mélypontot ütöttem a birkózásomban, és úgy gondoltuk, hogy ez lenne a legjobb megoldás arra, hogy elérjem az álmaimat, ami természetesen az olimpiát jelenti, hiszen olimpiai birkózó szeretnék lenni, és az olimpián aranyérmet fogok nyerni.

Úgy gondoltuk, hogy Amerikában a birkózás annyira jó, hiszen én múltban birkóztam már olyan amerikai birkózókkal, akik az elmúlt párizsi olimpián, 2024-ben olimpiai ezüstérmesek, illetve olimpiai aranyérmesek lettek, így ez egy nagyon jó visszajelzés volt, hogy igen, ami Amerikában a női birkózással kapcsolatban megy, az igenis valami nagyon jó, és nagyon más az európai birkózáshoz képest.

Így annak érdekében, hogy igenis képes legyek arra, hogy a lehető legjobb birkózó legyek, és mellette fantasztikus tanulmányokat is az övem alá tudjak tenni, úgy döntöttünk, hogy belevágunk ebbe az új kalandba.

Most, hogy már végeztél, hogyan látod: mennyire változtatott meg téged ez az időszak emberileg és sportolóként?

Úgy gondolom, hogy az elmúlt négy év itt Amerikában, az egyetemen és mellette sportolóként teljesen megváltoztatott, hiszen olyan tapasztalatokat tudtam szerezni az évek során mind sportolóként, mind tanulóként, hogy ezt leírni is nagyon nehéz.

Olyan szerencsés ember vagyok, hogy a sportolói karrierem alatt itt Amerikában egyszer sem volt olyan, hogy nagyon lesérültem volna, ez köszönhető az edzőknek, illetve az itteni orvosi stábnak. Minden egyes versenyen tudtam birkózni, illetve olyan helyezéseket és mérföldköveket elérni, amikről nem gondoltam volna, amikor először idejöttem.

Természetesen nem tudok megfeledkezni azokról a tanulmányi tapasztalatokról sem, amiket szintén elértem amellett, hogy minden egyes nap sportoltam, hiszen jelenleg itt vagyok egy számviteli diplomával, amivel itt tudok maradni az Egyesült Államokban, hiszen találtam egy fantasztikus munkát, amiért hihetetlenül hálás vagyok.

Természetesen ahhoz, hogy ezeket elérjem, mind sportban, mind az iskolában, sokan azt gondolják, hogy csak én kellettem hozzá, de ez nem igaz, hiszen mögöttem volt és van a családom, a barátaim, az edzőim, a tanáraim és az osztálytársaim, akik segítettek abban, hogy sikeres legyek.

Összességében azt gondolom, hogy ha lehetne ezt újra végigcsinálnom, semmit nem változtatnék, és egyetlen gondolatot sem változtatnék meg. Egyből újracsinálnám az egészet az elejétől kezdve, hiszen egy álmom vált valóra csak azzal, hogy itt lehettem, és hihetetlenül hálás vagyok, főleg a családomnak, hogy büszkévé tehettem és teszem őket minden nap azzal, hogy a dolgozatomra hibátlan eredményt értem el, vagy hogy a hétvégén első helyezést értem el a versenyen.

Miben látod a legnagyobb különbséget a magyar és az amerikai birkózás kultúrája, edzésrendszere és versenyrendszere között?

Ez a kérdés az egyik legnehezebb, egyben a leggyakoribb is, amit szoktam kapni másoktól. Egyszerűen teljesen más.

Itt az emberek nem gondolják azt, hogy a női birkózás furcsa lenne. Középiskolában már nagyon magas szinten, versenyszerűen űzik a birkózást, nemcsak a fiúk, hanem a lányok is, és ezzel egy olyan löketet kapnak a sportolói karrierjükben, amivel versenyezni nem igazán lehet.

Magyarországon akkor ismerkedsz meg a birkózással, ha van körülötted egy olyan személy, aki birkózik, vagy valamilyen kötődése van a birkózáshoz. Itt már nemcsak középiskolában, hanem előtte is megismerkednek az iskolában a gyerekek a birkózással, és egyáltalán nem idegen számukra. Sőt, nagyon sokan női vagy férfi birkózóként más sportot is űznek az iskolában a birkózás mellett, és lehet, hogy egyetemen nem feltétlenül birkózást fognak űzni, hanem valami mást, de akkor is el tudják mondani, hogy pár évvel ezelőtt még ők is birkózók voltak.

A hangsúly a birkózáson sokkal nagyobb, mint otthon. Arra törekednek, hogy igenis te legyél a legjobb birkózó, hiába nem gondolod azt magadról, hogy nagyon jó birkózó lehetsz. Természetesen azt szeretné minden edző itt Amerikában, hogy olimpikon legyél a jövőben, és a legmagasabb szinten versenyezz, tehát az olimpián indulj, és úgy gondolom, hogy ez a mentalitás az, ami nagyon segíti az amerikai női birkózást.

Amikor egyetemre mész, és a női birkózócsapat tagja vagy, onnantól kezdve egyetlen cél lebeg a szemeid előtt: hogy országos bajnok legyél, és hogy kijuthass az olimpiára.

Ami a legnagyobb különbség, az a létszám. Birkózásban egy-egy versenyen akár 500 női birkózó indul a 10 súlycsoportban, míg otthon egy felnőtt országos bajnokságon örülünk, ha vannak 30-an.

A másik legnagyobb különbség a birkózásban az, hogy nagyon sokat fókuszálunk arra, hogy a hibáinkból tanuljunk. Egy vasárnapi verseny után hétfőn már visszamegyünk a terembe, és egyből arra fókuszálunk, hogy mi volt a baj, mi volt a hiba tegnap, és onnan megyünk tovább. Nincs az a gondolkodás, hogy most én veszítettem, ez baj, hanem az a gondolkodás van, hogy ez egy lehetőség volt, megyünk tovább, ez egy mérföldkő volt, és innen építkezünk fel.

Kiknek köszönheted leginkább, hogy idáig eljutottál?

Ahogyan már az előző válaszaimban is említettem, a családomnak köszönhetem azt, hogy én itt lehetek, és hogy ilyen eredményeket tudtam elérni mind sportban, mind tanulmányilag. Nélkülük ez soha, de soha nem sikerülhetett volna, hiszen minden egyes nap beszélünk telefonon, és minden egyes nap arra törekszem, hogy büszkék legyenek rám mind a testvéreim, mind a szüleim.

Természetesen nem hagyhatom ki innen az edzőimet, a csapattársaimat, illetve a Gannon Egyetem orvosi stábját sem.

Miben segített neked a Study N Sport az utad során?

A Study N Sport segített a legelejétől fogva. Megtalálni az egyetemeket, megtalálni a helyes tanulmányi utat, megírni az e-maileket, csináltak rólam egy összefoglaló videót, amivel sikerült nem egy ösztöndíjat kapnom, illetve segítettek a fordításokban is, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy felvegyenek egy itteni egyetemre.

Természetesen az önbizalom felépítése volt személy szerint a legnagyobb dolog, amiben segítettek. Ha 2021-ben nem regisztrálok a weboldalra, akkor én soha nem lettem volna itt, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyi mindenben segítettek a legelején.

Mi volt a legnehezebb része az amerikai éveknek, és mi volt a legjobb élményed?

Szerintem mindenkinek az a legnehezebb része egy másik kontinensen élni, sportolni, illetve tanulni, hogy borzasztóan messze van a családod, nagyon hiányoznak, és nem tudsz hazamenni hozzájuk és elmesélni, hogy milyen volt a napod, milyen nehéz volt egy verseny, megölelni őket vagy csak a közelükben lenni.

A sportolói pályafutásom során nagyon sokszor voltam edzőtáborban, így azt tudom mondani, hogy az elején nem volt annyira nehéz, hiszen úgy éreztem, mintha edzőtáborban lennék, de körülbelül két-három hónap után jött az az igazi honvágy, amikor csak egy ölelést akartam nekik adni. Így a tanév végén, miután hazamentem, nagy megkönnyebbülés volt, hogy meg tudtam ölelni a családomat egy év után.

De természetesen ez megszokás kérdése, és hála Istennek én ezt úgymond meg tudtam szokni. Természetesen minden nap hiányzik a családom, de tudom, hogy vannak olyan dolgok, amikkel együtt jár az, hogy elérjem az álmaimat, és ők végig partnerek ebben, és csak azt szeretnék, hogy nekem a legjobb legyen, és hogy boldog legyek.

Egy héttel ezelőtt a családom itt volt két hétig a diplomaosztóm miatt, és szerintem elmondhatom, hogy a világ legboldogabb gyermeke voltam, hiszen fantasztikus élmény volt újra látni őket egy év után, és megmutatni nekik azt a helyet, ahol az elmúlt négy évet töltöttem. Nagyon büszke voltam arra, hogy büszkévé tudtam őket tenni.

Véleményem szerint a legjobb élmény minden egyes nap volt az elmúlt négy évben, hiszen én úgy gondolkozom, hogy minden nap egy áldás, illetve egy ajándék, így kedvenc vagy legjobb élményt nem tudok választani, hiszen minden nap egy élmény volt.

Mit adott neked az amerikai egyetemi birkózás azon túl, hogy diplomát és sportkarriert építettél?

Rengeteg kapcsolatot tudtam építeni azzal, hogy én itt folytattam a sportolói karrieremet, hiszen nem egy középiskolában jártam már, ahol vagy edzettem, vagy edzést tartottam, és nagyon szívesen várnak vissza, legyen szó Ohio vagy New York államról.

Nagyon sok csapattársam és az ő középiskolájuk is értékeli azt a szemléletet és sportolói énemet, aki egy teljesen más világból, tehát Európából jött.

Úgy gondolom, hogy az egyetem nekem egy életre szóló kalandot adott, hiszen itt tudom tovább építeni a karrieremet.

Mit csinálsz most, mivel foglalkozol jelenleg, és mennyire része még az életednek a birkózás?

Jelenleg élvezem a nyarat, a következő hetekben elkezdem az új munkámat a járásbíróságon, ahol földadóval és egyéb adóügyekkel fogok foglalkozni Erie megyében.

Egy hosszú négy év után vagyok, így jelenleg még a pihenőidőszakomat töltöm, de jövő héttől újra beindul a munka, hiszen az olimpia a cél, így nem állunk meg.

Most regenerálódás van, utána beindul az élet mind a munkában, mind a birkózásban – nincs megállás ezután.

Ha újrakezdhetnéd, újra belevágnál? Miért?

Természetesen, ha újrakezdhetném ezt az egész kalandot, újracsinálnám az egészet gondolkodás nélkül, hiszen olyan élményekkel gazdagodtam, illetve a családom is olyan élményekkel gazdagodott, amit nem mindenki élhet át, ezért is vagyok hihetetlenül hálás mindenkinek, aki ebben a kalandban részt vett valamilyen formában.

Az egyetemen olyan tanulmányi, illetve sportolói karriert tudtam kiépíteni, hogy a tanáraim, illetve a sportolói adminisztráció tárt karokkal várnak vissza, hogy elmondjam az élményeimet, és hogy vissza tudjak adni a közösségnek, illetve az egyetemnek.

Mit üzennél azoknak a fiatal birkózóknak, akik most gondolkodnak azon, hogy Amerikába menjenek tanulni és sportolni?

Talán a legnagyobb üzenetem azoknak a fiatal birkózóknak, akik ide szeretnének jönni, az az lenne, hogy soha ne gondold azt, hogy nem vagy elég. Igenis elég vagy, igenis meg tudod csinálni, és soha, de soha ne gondolkozz kicsiben, hiszen ha úgy döntesz, hogy űzni akarod az álmaidat, akkor ébredj fel, ne álmodj tovább, hanem kezdj el dolgozni érte.

A birkózás az egyik legnehezebb sportág, illetve egy új nyelven egyetemet elvégezni sem könnyű, de ha te elhiszed, hogy meg tudod csinálni, akkor meg fogod csinálni.

A mentalitás, amivel én minden nap gondolkozom, az az, hogy én meg fogom csinálni, legyen az bármi. De ha éppen valami nem sikerül, ne keseredj el, az nem a világ vége, hanem egy mérföldkő, amiből tanulni kell, építkezni kell, és menni kell tovább!

Ne hagyd, hogy egy hiba megbélyegezzen, ne hagyd, hogy egy rossz jegy elrontsa a kedved, hiszen minden egy mérföldkő ahhoz, hogy te elérd azt, amit akarsz, és higgy benne.